testünk, akristus tagja, és a szent Léleknek temploma, nagy vétek, és mint egy szenttség törés, meg fertezni az urnak tagját. és a szent Léleknek templomát. az Isten akarattya a, hogy valami bennünk vagyon. a szent, és tiszta legyen, hogy pedíg azt meg lehesen tisztán tartani, és azt a templomot meg nem ferteztetni, el kel mindenikünknek kerülni az alkalmatoságot az apostol szerént 1 Cor 6.20. ditsérnünk, és hordoznunk kel az Istent testünkben, és elménkben, mert mindenik az Istené. menyi keresztyén vész el azért. hogy erröl nem gondolkodik. el mondhatni az irás szerént, hogy minden test meg rontotta az utait.

K Mivel fenyegeti az apostol azokot. kik ezt a rendet által hágják.?

F Az Isteni boszu állásal. az Isten., mondgya, boszut áll. ezekért avétkekért. tudni illik, az igaságtalanságért. és az eröszak tételért, amelyekel el nyomják az ártatlanokot és az tisztátalanságért. amelyben esnek, vagy magánoson, vagy másal., az emberi igasság tételt el lehet kerülni. de el nem rejhettyük magunkot az Isten haragja elött. meg nem lehet hajtani az ö örökös igasságát. és azt. tsak a valosagos penitentziával lehet meg engesztelni.

K. Mivel fejezibé az apostol ezeket az intéseket melyeket ád nékünk.

F Azzal fejezi bé hogy az Isten, nem atisztátalanságra hivut minket, hanem a szenttségre, nagy vétek mondgya egy régi Atya, akeresztyén nevet víselni, és annak köteleségeit bé nem tölteni. Crimen, immane. nomen inane. mitsoda egy keresztyén hanem egy ollyan ember a ki akristus példájára, és tanitására formáltatot, aki is maga a szenttség a nem szent, atsak nével keresztyén, mivel az apostol azt mondgya, hogy mikor a keresztyénségre hivatattunk. akor a szenttségre hivatattunk.

K. Miben áll, az a szenttség a melyre hivatattunk és hogy lehet azt el érni?

F A szenttség abban áll. hogy ellene mondgyunk a teremtett állatnak. és magunknak, hogy tsak egyedül az Istent szeresük tiszta szivünkböl, és mindenek felet, semit ne szeresünk se ne kivánnyunk más végre, hanem tsak ö érette, ugy az ez az Isteni szeretet tisztittya meg szivünket, testünket, és érzékenységinket, eszenteli meg gondolatinkot. hajlandoságinkot. és minden tselekedetinket, hogy pedig el

(II. Épistolák: 267)


Előző oldal | Következő oldal