F Azt akarja velünk meg értetni, hogy egy keresztyének aki tartozik példáját követni, nem azt kel tselekedni. a mí kedves atermészetnek, hanem tsak ami az Isten elött kedves. tsak egyedül azt kell követni amit elönkben ádd. az Évangyéliumban, és tsak az Isten akarattyához kaptsolni magunkot. akár mely ellenkezö légyen. hajlandoságinkal; és szándékinkkal.

A NAGY BÖJT 2^DIK HETIN VALO KEDDEN.

Imádság

Engedd meg uram jóságodból. szükséginkre valo segittségedet, hogy követhessük ebben a szent idöben a mivel tartozunk, légy mi velünk, és tölsd bé azokot ahivatalokot., a melyeknek köteleségire magad tanitottál minket. a mi urunk J. K.

Epistola

3^dik király. könyv. 17. 8.

Lőn pedig az urbeszéde hozája mondván. kely fel, és meny el a sidoniusok sareftájában, és lakjál ót, mert meg parantsoltam ót egy özvegy aszszonynak, hogy táplállyon tégedet, fel kele, és el mene sareftában. és mikor aváros kapujához jutot volna, láta egy özvegy aszszonyt fát szedegetni, és szóllittá ötet, és mondá néki, adgy nékem egy kevés vizet az edénybe, hogy igyam. és midön amaz menne hogy hozna. utánna kiálta mondván, hozz nékem kérlek egy falat kenyeret is kezedben, ki felelé, éll ate urad Istened. hogy nints kenyerem, hanem tsak annyi lisztem avederbe, a mennyi egy marokba fér. és egy kevés olajom. akorsoban imé két fát szedek. hogy bé mennyek, és meg tsinállyam azt magamnak. és a fiamnak, hogy meg együk, és meg hallyunk, kinek mondá Illyés. ne félly. hanem meny el. és tselekedgyed amint mondád, mind azáltal; nékem tsinály. elöször, egy kis hamuban sült kenyeret, alisztetskéböl, és hozad nekem. neked,

(II. Épistolák: 274)

Előző oldal | Következő oldal