álhasson ha eltekélletted meg szabaditani Izraelt. erös reménsége vagyon népének meg szabadulása felöl., de tsak az Isten mindenhatoságában, és akarattyában veti reménségit, aki ellen senki nem álhat, mindent attol vár. és nem embertöl, tselekedgyünk mi is eszerént higyük elö hittel akegyelemnek mindenhato erejét, és az Istennek véghetetlen jóságát, nintsen ollyan hatalom, a mely minket ki vehessen akristus kezéböl, ha üdveségünket akarja, de mindent az ö kegyelmétöl várjunk, mert minden attol füg és munkalodgyunk ugy amagunk résziröl., mint ha minden rajtunk állana, akristus meg gyözte avilágot,. és mind azt a mi meg gátolhatná üdveségünket., hogy mi is meg gyözhesük lelkünk ellenségit
K. Mit jelent nékünk a Mardokaeus álhatatosága nem akarván imádni a kevély amant.?
F A meg változhatatlan álhatatosága ennek a nagy embernek, aki inkáb veszedelemre tészi magát, és népét. mint sem valamit tselekedgyék az Isten törvénye és akarattya ellen; nagy példa, a melyböl meg tanulhattyuk, hogy mindent el hagyunk az Istenhez valo hüségért. és mindent szenvedgyünk inkáb, mint sem meg sérttsük lelkünk üsméretit.
K. Mitsoda indulatbol nem akara Mardokaeus le borulni Amant elött. holot avolt akirály parantsolattya, és mindenek azt követték.?
F Azt, senem kevélységböl; se nem meg vetésböl tselekedé, hanem tsak egyedül. attol tarta, hogy embernek ne adná azt atiszteletet, amely az Istenhez illik. tanullyuk meg ebböl apéldábol, hogy mit tselekedgyünk a midon hasonlo állapotban találkozunk. és hogy mitsoda indulatban kel lennünk, azt is meg láttyuk, ebböl, hogy mitsoda veszedelmes bal itéletet tenni a jó erkölcsüeknek tselekedetek felöl. ha szinte azokban valami nem tettzenék is. és nem kel kevélységnek tulajdonitani azt, a mit ök az igaságra. és az Isten ditsöségire valo nézve tselekesznek,
K. Mardokaeus miért hozza elö az Istennek azokot akegyelmeket, melyeket tett volt népével még annak elötte régen?
F Mert Istennek atettzik. hogy atölle vett kegyelemnek emlékeztetésivel akarják meg engesztelni, azért hogy mi magunk emlékezünk azokra, és hozája valo hálá adoságunkért. többet is vehesünk tölle, másként is azt akarja, hogy mindenért néki adgyuk aditsöséget, és
(II. Épistolák: 281)