kévém mint ha fel kelne. és fenn állana, és ati környül álló kéveitek imádnák, az én kévemet, felelének az attya fiai nem de mi királyunk lészszé, avagy birodalmad alá vettetünké, és azért, az álmoknak, és beszédeknek dolga, irigységnek, és gyülölségnek gerjesztö taploja lön, más álmot is láta, mellyet meg beszélvén az attyafiainak, mondá láttam álmomban mint ha, anap, és ahold és tizen egy tsillagok, imádnának engem, mellyet midön az attyának, és attyafiainak meg beszelette volna, meg feddé ötet az attya, és mondá. mit akar ez álom, mellyet láttál, nem de én, és az anyád, és az atyád fiai imádunk téged eföldön, irigykednek vala azért reája az attyafiai, az attya pedig edolgot halgatva az elméjében forgattya vala,. és mikor a báttyai az attyok. nyájai legeltetésiben mulatnának sikemben. mondá néki Izrael, abátyaid a juhokot sikemben legeltetik, jöszte, el küldelek hozájok, ki felkelvén, jelen vagyok mondá néki, meny el és lasd meg ha mindenek jól vannaké. abátyáid és abarmok körül, és ad hirré nékem mint vagyon adolog, el küldetvén Hébron völgyéböl, mene sikembe., és találá ötet egy férfiu, hogy a mezöben bujdosnék, és kérdé mit keresne, ö pedig felelé. abátyáimot keresem., jelensd meg nékem, hol legeltetik anyájakot, és mondá néki a férfiu, el mentek erröl ahelyröl, hallám pedig hogy mondák, mennyünk Dotáimba., el mene azért josef a báttyai után, és találá oket Dotaimban, kik midön látták volna ötet, távul, minek elötte hozzájok jutna. gondolák hogy meg ölnék ötet, és egy más közöt szolnak vala, ihol jő az álom látó, jertek öllyük ötet. és vessük egy ó kutba, és mondgyuk, hogy egy gonosz vad ette meg ötet., és akkor fog ki tettzeni mit használlyanak néki az ö álmai. halván pedig ezt Ruben. igyekezik vala ötet, kezekböl ki szabaditani. és mondá, ne öllyétek meg az ö lelket. se kine onttsátok vérét, hanem vessétek ötet, eme kutban. mely apusztában vagyon, és kezeteket tarttsátok ártatlanul, ezt pedig mondgya vala. akarván ötet ki szabaditani kezekböl, és meg adni az attyának, mindgyárt azért hogy el érkezék abáttyaihoz,
(II. Épistolák: 293)