azon. hogy minden féle jó tselekedetnek gyümoltsét. hozhassák.
K. Hová lett a sidó nép, aki az elöt az urnak szöllöje vala.
F Azt a népet az Isten meg vetette hálá adatlanságaért. el felejtvén, és meg vetvén tölle vett kegyelmeségit, ugy anyira hogy meg ölették a profétáknak Istenét, holot azért jött volt hogy üdvezitöjök. és meg szabaditojok legyen. ez a nép meg érdemlé hitetlenségiért hogy az Isten el üzze, és el terjesze az egész földre. ugyan attol fogva is vagyon rajtok az Isten haragja, mind addig még az idök bé nem tellyesednek, hogy magában terittse, és szemeit fel nyisa. ugy hogy akor meg váltojának. és szabaditojának üsmérje azt., a kivel oly gyalázatosan bánt.
K. Mitsoda lelki hasznot vehetünk a sidó nép vakságának, és el hagyatásának példájából?
F Egy illyen irtoztato példára valo nézve, igen retteghetünk, hogy hasonlo nyomoruságban ne essünk., hogy ha ugy nem elünk amint kivántatik. a kristusban valo hittel, az ö titkaival. és Évangyéliumával, és annyi kegyelemel, amelyekel Isten bé töltöt, az üdvezitö érdemi által, azzal fenyeget. hogy más helyre viszi országát. és vallását. hogy ha háláadásal nem lészünk. az ö irgalmaságának anyi jó téteményiért.,
K. Miért hogy a kristus egy nehányszor el kerülvén a sidok dühöségit, mostanában a halálra tészi magát.?
F Azért hogy engedelmeskedgyék az Attyának. és hogy mi meg lásuk példájábol, hogy se az életet nem kel kivánni, se ahalált, hanem tsak addig élni. még Isten akarja, és akor meg halni, mikor néki tettzik, el kerülte ahalált mind addig még az ö orája el nem jöt volt, mihent az el érkezék, maga mene ellenségi eleiben, eszerént kel példáját követni egy keresztyenek az Isten kezében; minden szem pillantásban vagy az életre, vagy ahalálra készen légyen.
K A kristus azt minden bizonyal jól tudta. hogy beszéde még jobban fel gerjesztené ellene az irás tudokot, és a farisaeusokot, miért beszélle tehát nékik illyen formán.?
F. Mert másoknak kelleték annak használni,. ö elöttök szollot, de nékünk beszélt, nékünk kel tehát azokot hasznunkra forditani, haazt nem akarjuk hogy azon sorsunk ne légyen mint azoknak akristus ellenséginek., az Isten azt tudgya hogy az emberek roszra fordittyák
(II. Épistolák: 298)