a midön magát rosz kivánsági alá vetette., siratni kel nyomoruságát. és kérni az Istent, hogy üsmértesse meg véle vakságát. és világosittsa meg szemeit világoságával.
K. Mit kellesék azután tselekedni ennek anagy bünösnek példájára, akinek szivit az Isten meg hatotta,
F légyen hasonlo bizodalomal az Istenhez, mint a melyel volt ez az ifiu az attya joságához; büneinek sokaságára, és nagyságára valo nézve. el ne veszesse areménséget meg gondolván azt, hogy az Isten mindenkor Atya. és ötet szereti, borullyon öliben szeretettel mert ö elnem távozik hogy el esék. de söt még eleiben mégyen. hogy meg tarttsa, meg ölellye és elsö állapottyában tégye, de arra vigyázon. hogy a véteknek nagyságához illendö nagyságu légyen penitentziája, amenyiben szerette és kivánta a világot, anyiban szerese az Istent, az igazságot. és ajó erkölcsöt,. amenyiben el távozot az Istentöl. anyiban kel hozája sietni
K. kitsoda az az idösbik fiu. ki amezön vala.
F Hogy ha az ifiabikon apogányokot érttyük. az idösbiken a sidokot kel érteni, akik amazok elött valának az Isten népei, hogy ha pedig az ifiabikon a bünösököt érttyük, az idösbik az igazakot jelenti, akik nem. amértékletlenségben, se nem a heverésben éltenek., hanem akik a munkában töltik életyeket. foglalatoskodván az Isten dolgaiban és a felebaráti szolgálatban, valamint az idösbik fiu. ki amezön dolgozék.
K. Hogy ha az idösbik fiu. a sidokot jelenté., azt észre veszem, hogy az ö zugolodási jelentik a sidoknak, apogányok ellen valo irigységeket, azért hogy ök is a hitre hivatatának. de ha az igazakot jelenté, nem látom hogy lehesen meg egyeztetni azal az igazságal. a melyet tart maga felöl.?
F Erre azt felelem hogy az idösbik fiu. nem az öttsének meg térésin, és viszá jövetelén háborodék meg. hanem a nagy vigasságon, melyet inditottak viszá jöveteliért, amelyben nékem hasonlonak láttzik az ollyan igazakhoz, kik irigyelik nem a meg téresit a bünösöknek, hanem az Istennek rajtok valo böséges áldását, mert azoknak ugy tettzik, mint ha hozájok tsak keménységet mutatna. meg vallom hogy a bennek igen nagy gyengeség, és veszedelmes kisértet, és ha az ellen
(II. Épistolák: 308)