ötet gyogyitani pokloságábol. ahitre hini. és üdveséget adni néki, ez okáért. meg engedi hogy egy sidó leányt rabságra vigyenek syriában, és hogy ennek anagy ur feleséginek rabja légyen, a ki is azt jovallá ennek a nagy urnak. hogy mennyen kerese fel Eliséus profétát. aki meg gyogyittya pokloságábol, és az igaz vallásra térité. egy jó tanátsnak mely boldog kimenetele lehet, akár kitöl jöjjön a.
K. Mit tselekedék Náámán a midön ilyen tanátsot adának néki?
F Mindgyárt el indula és fel keresé aprofétát. ebböl a példábol, meg tanulhattyák azok, kik avéteknek pokloságában vannak, hogy ajó erkölcsüeknek tanátsokot követni kel. halogatás nélkül. vagy is alélek üsméretinek indulatit, melyek öket arra ingerelik. hogy az ur egyházi szolgaihoz folyamodgyanak. és azoknál keresék meg gyogyulásokot. apenitentzia tartásnak orvoságával. ne hogy halogatások, vagy valamely üdveséges tanátsnak el mulatása; és az Istenhez valo meg téréseknek. alkalmatoságát, és nyavalyályoknak meg gyogyulását, haszontalanná. és meg gyogyithatatlanná ne tegye.
K. kitsoda sugarlá ennek arab leánynak hogy azt a tanátsot adgya.?
F ugyan az, aki szerzé az ö rabságát. hogy eszközül lenne az ö irgalmas szándékának, amelyel volt Náámánhoz, mivel ugyan ö is sugarlá ennek az urnak, azt asiettségel valo engedelmeséget,
K. Mitöl vagyon hogy azIsten ezt az idegent választá arra hogy ezt a kegyelmit adná néki, holot anyi sok poklos sidok maradának betegségekben, az kiket nem küldé aprofétához,?
F Hogy meg mutassa nekünk 1. hogy az Isten nem tekénti a személyt, hanem azzal tészen irgalmaságot, a kivel néki tettzik, az egyedül az ö akarattyán áll, 2. hogy amennyei kegyelem nem köteles anemzethez, vagy a nemzettséghez, nem azok nyerik azt el, kik azt kelletlen tekéntik, hanem azok kik buzgoságal kivánnyák, kik azt alázatoságal. és bizodalomal kérik, és akik siettségel engedelmeskednek az Isten parantsolattyának, de azt is meg kel tudni hogy azok ajó kivánságok., engedelmeségek. és mind a, valamivel meg nyerhettyük gyogyitásunknak kegyelmét. a kegyelemtöl származnak,
K Ez a historia. nem foglalé még magában valamely titkot, és valamely nagy igazságot?
(II. Épistolák: 316)