F Mint hogy valamik történtenek az ó törvény alat, a jövendöket jelentették, mi is elmondhattyuk. 1. hogy Náámán jelenté a pogányokot, kiket el lepte vala. avéteknek poklosága, a melyet születésekor veszen magához az ember. és akik annak idejében a hitre hivatának akristus által. akit jelenté. Eliséus proféta
2. Hogy ajordán vize. a melyben ez atiszt meg mosodék, és meg gyógyula, jelenté a kereszttségnek vizét. a melyben a lelkek meg mosatatnak. és meg tisztittatnak. az eredendö véteknek motskábol. és más egyéb vetkekböl. melyekben eshetett volna,
3. Hogy Náámán, aki minek utánna meg mosodot volna ajordánban, az idegen Isteneknek ellene monda, jelenté akeresztyént aki ellene mond a kereszttségben, az ördögnek. tselekedeteinek, pompáinak. a véteknek, avilágnak, és magának.
4. Hogy ez az idegen, ki minek elötte meg nem vilagositaték ahitnek világoságával. meg nem foghatá hogy a jordán vizének nagyob ereje volna agyogyitásra, mint sem amás vizeknek, jelenti ezel nékünk. hogy ahit nélkül valo ember, meg nem foghattya azokot atsudákot melyeket mivel Isten alelkekben. semi nintsen tsudálatosabb mint amelyre tanit minket avallás, akereszttségben. amelyben egy kevés viz. egy nehany szokal el töröli avétket, meg szenteli az embert, az Isten fiává tészen. meg mutattya nékünk.az eget. és részt ád, az örökös országban
5. Hogy ez az ur, mihent meg világositaték ahitnek világoságával. meg változtatá gondolatit. és más emberré lén. ebböl valoságosan meg láttyuk, hogy az a viz a melynek magában semi ereje nintsen, olyan vizé lészen. hogy meg gyógyithattya avéteknek sebeit, a kegyelemel. amelyet ahoz foglalt akristus. ebben tsudálhattyuk minden hatoságát annak, akinek lehet leg kisebb dolgokot is fel magasztalni a szenttségek köziben.
Évangyélium.
szent luk. 4. 23..
És mondá nékik, bizonyára ehasonlatoságot fogjátok nékem mondani, orvos magadot gyogyittsad, mennyit hallottunk hogy kafarnaumban lettek, tselekedd itt is ate házadban. mondá pedig, bizony mondom néktek, hogy egy proféta sem kellemetes a maga hazájában, igazán mondom néktek, sok özvegyek valának Illyés
(II. Épistolák: 317)