F Azt tilttya. hogy roszul bánnyunk felebarátunkal. hogy testében rongállyuk,. vagy kinozuk ötet. vagy lelkében, hogy ötet a vétekre ingerellyük, rósz példánkal, vagy tanátsunkal., vagy más egyéb utakon, a melyekért el vesztetnök véle akegyelmet. és az Isteni szeretetet. a mely élete a léleknek, az illyen botránkoztatásrol szol a kristus az Évangyéliumban oly rettentö képen.
K. Mit tilt az Isten akövetkezendö parantsolatban?
F Meg tiltván aparáznaságot, meg tilttya mind azt, valami ellenkezhetnék atisztaságal., vagy tselekedetben, kivánságban. beszédben, tekintetben., illetésben. és más illyenekben., és meg tiltván alopást. meg tilttya; mind azt az igaságtalanságot, mesterséget, tsalárdságot, a mellyekel szokták keresni, vagy meg tartani amás jószágát.
K. Mi foglaltatik ahamis tanuságban, a mely tiltatik nékünk?
F A hamis tanuságon kivül. melyet mondunk atörvényben. élete, joszága, és betsülete ellen felebaratunknak, a mely irtoztato vétek minden hazugság, ember szollás, gyalázás, rágalmazás, egy szóval minden nyelv béli vétek. mely a mások betsületinek kárára igyekezik, mind ezek meg vannak tiltva ebben aparantsolatban.
K. Mitiltatik még akét utolso parantsolatban, melyek a felebarátot tekéntik?
F Az elsöben az Isten tilttya, az akarattal valo rosz gondolatot, és a szán szándékal valo rosz kivánságot. hogy valamely házas személyel, azt az otsmány vétket tselekedgyék; a melyet házaság törésnek nevezik, de söt még az ollyan kivánságot is, tilttya, a melyel kivánhatná valaki, még ferje éltében feleségével valo házaságát, vagy az aszszonynak éltében, férjéhez valo menetelét, igasságtalan ollyan joszágot kivánni. mely a felebarátunké. mert ollyan veszedelmes kivánság, a melyért veszedelem követheti, mind egyikét, mind a másikát. és amely kivánság némelykor anyira menyen., hogy halálokot kivánnyák, még gyilkoságban is eshetnek.
Az utolso parantsolatban meg vagyon tiltva, hogy ne kivánnyuk se szolgáját, se marháját. se semminémü joszágát felebarátunknak, se ne vágyunk semmi joszágára, hogy ha nem tudgyuk ha el akarjaé adni, ambár ne kivánnyuk is azokot igaságtalanul. de akivánságnak nintsen határa, és soha meg nem elégszik. azért is tilttya azt az Isten. és arra különös parantsolatot ád. mert ha ez a kivánság a szivet birja., és abban uralkodik, az Isteni szeretetet el olttya, és igy halálos vétekben esnek.
(II. Épistolák: 328)