igéjét egész juda, kik bé mentek akapun., hogy imádgyátok az urat, ezeket mondgya aseregek ura. az Izrael Istene, jóbbittsátok meg ati utaitokot. és ati tselekedetiteket, és veletek lakom ehellyen., ne bizzatok ahazugság igeiben, mondván, az ur temploma, az ur temploma, az ur temploma ez, mert ha jol igazgattyátok az utaitokot, és tselekedetiteket, ha igaságot tésztek a férfiu. és az atyafi közöt, ajövevényen, és az árván, és az özvegyen nem tselekesztek igaságtalanságot. sem ártatlan vért nem ontotok. ehellyen. és az idegen Istenek után nem jártok, magatok veszedelmére, veletek lakom ehellyen, a földön melyet az atyáitoknak adtam örökkön örökké.
Magyarázat.
K. Mire tzéloz ez a mai letzke.?
F A proféta, arra tzéloz, hogy szemekre hánnya asidoknak., mitsoda hittségel bizakodnak, avallás béli külsö szolgálatban, a melyel szolgállyák az Istent, nem gondolkodván azon., hogy ö néki aszivek tisztaságáért tessenek, és azö törvényihez valo szeretetekért, az anyaszent egyhaz ezeket az ollyan keresztyénekre szabja, akiknek minden vallások tsak a külsö tselekedetekböl. és Cérémoniákbol áll.
K. A sidok miképpen estek vala ebben atévelygésben.?
F Mert azt gondolák. hogy az urnak temploma közöttök lévén. és az Isten maga meg mutatván nékik az áldozatokot, és a Cérémoniakot amelyekel szolgállyák, hogy ö reájok mindenkor gond viselésel lészen, ámbár ök hüségtelenek, és törvénytelenek legyenek is,. hasonlot lehetne mondani sok keresztyénekröl, kik azüdveségekröl valo reménségeket, egyedül avallásnak külsö részeire epittik, nem szentelvén Istennek sziveket, se életeket nem szabván az Évangyéliumi tanitáshoz., azt tarttyák hogy az Isten nem akarná öket el veszteni. mivel az Anyaszent egyháznak kebelében születtek, aszenttségekel élnek, amisére el mennek, de azonban avallásnak leg szüksegeseb részeit el mulattyák, nagy tévelygés volna azt tartani, hogy az elég az üdveségre, ha az Anyaszent egyházban vagyunk. és a szenttségekhez járulunk, az Isten azoknak adgya meg az üdveséget akiknek elettyek meg egyezik az ö titkainak szenttségével, és akik hüségesen meg tarttyák parantsolatit.
(II. Épistolák: 334)