F A könyörgésre akará elméjit fel indittani, hogy a kegyelmet szent kivánságal kérje., a melyet az élö vizhez hasonlittá. mert az életet ád lelkünknek, a mennyei dolgokra indittya, el ólttya benne a földi dolgokhoz valo szomjuságát, és kivánságát, arosz kivánságoknak sebeségit le tsendesitti benne., és meg tisztittya avéteknek szenyéböl, ajó tselekedeteknek gyümöltsét hozattya véle.
K Mit jelent a Jákób kuta. melynek vize tsak kevés ideig ólttya el aszomjuságot. és miben külömbözik attol aviztöl melyet a kristus igér?
F A, kut viz, jelenti avilági gyönyörüségeket; amelyek még inkáb szomjuhoztattyák azokot. kik azokbol isznák; és a melyek nem hogy meg enyhitenék,. de de söt még fel gerjesztik aszomjuságot. és soha bé nem töltik, az ember kivánságit., ellenben pedig a viz, melyet a kristus igér, egészen bé tölti azt, aki abbol iszik. és tsak a mennyei dolgokot suhajtattya véle.
K Mivégre adá értelmére a samaritana aszszonynak akristus. hogy tudva volna nála. az ö tisztátalan élettye?
F Meg akará néki mutatni, hogy ö benne fellyeb valo elme volna. az emberi elménél, hogy annál is nagyob figyelmeteségel lenne intésire, azért is tselekedé. hogy abban a szent szégyenben hoza, rendeletlenségiért, amely avaloságos meg térésre, és penitentziára vinné ötet, amelyek nélkül nem lehetne része, az örök életre fel fórró viznek kut fejében. se az üdveségnek kegyelmében.
K. Miért beszélle néki az Isteni imádásnak modgyárol. nem haladáé a felyül elméjit egy ollyán aszszonynak. aki mindenkor tisztátalan életet élt?
F Mert avallásnak legg fövebb része a, hogy az Istent imádgyuk, anélkül az Istent nem szolgállyák. egyszers mind fel is nyittá szemeit ennek az Aszszonynak. hogy meg láthatná ezt a nagy ígazságot.
K Mitsoda az Isteni imádás?
F Az Istent imádni a, hogy ötet szivesen szeresék: mivel ötet szeretve imádgyák. ezen szeretet nelkül, nem lehet valoságos vallás,
(II. Épistolák: 342)