K. Mit jelent aveder. melyet a samaritána aszszony el hagyá.

F Jelenti szent Agoston szerént. arosz kivánságot, amelyel a világi gyönyörüségeknek meg romlot vizit merittik, melyet jelent akut, jelenti még arosz szokásokot., és a vétekre vivö alkalmatoságokot, a melyeket el kel hagyní, azoknak kik Istenhez akarnak térni,

K Mit jelent ennek az aszszonynak siettsége. amelyel akará meg üsmértetni akristust a lakosokal.?

F Ebböl ki tettzik, hogy valamint avilágnak és arosz hajlandoságnak ellene mondása, elsö jele avaloságos meg térésnek, a második jele a buzgoságnak. az, amelyet mutatnak avaloságos penitentzia tartok, hogy másokot ís az Istenhez vezethessék, és részithessék öket is abban az elrejtet gazdagságban a melyet. oly boldogok voltak, hogy meg találhatták.

K Mit tésznek akristusnak ezek a szavai az én étkem. a, hogy az én Atyámnak akarattyát tselekedgyem?

F A kristus meg akará mutatni ezek által az Apostolinak, hogy azért küldetetvén el. hogy a lelkeket oktassa. és meg szentellye, eléb valonak is tarttya azoknak szükségeket., a magáénal, és hogy ennek az aszszonynak., üdveségiért az ételt, és az italt, el felejtette volt. ezel példát akara adní. alelki pásztoroknak., hogy igen nagy figyelmeteségel adgyanak lelki eledelt areájok bizatatot lelkeknek. és hogy gyakorta a magok szükségeket is el kel mulatní, hogy végben vihesék szolgálattyokot., a hivek is meg tanulhattyák minyájan ebböl. hogy minden ételek. gyönyörüségek. tsak alégyen. hogy mindenben az Isten akarattyát kövessék. erre valo nézve. tartoznak magokot oktattatni. az Evangyéliumra., a melyben fel vagyon téve az Isten akarattya. hogy hivataljokot meg tudhasák és hogy bé tölthesék. hüségel. és szeretettel.

K. Mit tésznek ezek aszók, aki vett is örüllyön, aki arat is?

F Azt teszik, hogy a proféták el vetvén az igazságnak magvát, a lelkekben. és el készitvén az Évangyélium predikálására, mind ezek, mind az Apostolok, kik munkálodnak az aratásán. meg fogják látni. ki mondhatatlan nagy örömel. amennyekben, azokot alelkeket, a kiknek üdveségekért ök munkálodtanak, és együt el venni munkájoknak jutalmát.

(II. Épistolák: 344)


Előző oldal | Következő oldal