K. Mit tselekedék akristus. hogy eledelt adhason anyi népnek.?

F Az ött kenyeret maga eleiben viteté. és mint hogy anyi népnek elegendö nem lett volna, az ö mindenhatosága, elegendövé tette, meg szaporitván azt azött kenyeret, amaga. és atanitványi kezekben. kik anépnek osztogaták, eszerént is kel bánnunk szükséginkben, a modokal. melyeket Isten ád kezünkben, hogy azokrol tegyünk. hogy ha pedig azon nem elegendök. az Istent kérjük, hogy méltoztassék mindenhato akarattyával azokot meg szaporitani, ollyan formán amint ö itéli illendönek lenni, az ö iránttunk valo rendeléséhez képest, és atöbbit hagyuk reája bizodalomal., hameg adgya áldgyuk érette., ha pedig meg nem adgya, hitessük el magunkal, hogy valamely jobbat tart ami üdveségünkre.

K Az Anyaszent egyház. miért adgya elönkben ezt atsudát, most hogy husvéthoz közelgetünk.?

F Hogy abban meg mutassa nékünk világosan. ahusveti Communionak jelit, a melyben akristus, egy, és ugyan azon kenyérel, a mely az ö teste, még sokal tsudálatosabban táplállya az Anyaszent egyházban valo népit, anyi sok saeculumoktol fogvást, és hogy táplalni is fogja világ végezetig, láttyuk azt is egyszers mind, az ött kenyérel tett tsudában, hogy mitsoda készülettel kel lennünk a Communiohoz. ugy mint, ellene mondgyunk a földí dolgokhoz valo szeretetnek, kövesük akristust szeresük akülönös életet, aböjtöt. az Isten igéjit, munkálkodgyunk üdveségünken, akristus meg gyogyitá a betegeket. minek elötte enniek adna, kérjük hasonlo képen akristust hogy gyógyittsa meg lelkünket, minek elötte táplállya szent testével, mert senkinek, mondá szent Ambrus nem kel enni abbol az eledelböl mely akrístus teste. hogy ha elsöben meg nem gyógyitatik. lelki nyavalyáibol; akristus egy nehány sorjábán le ülteté a népet. a füre, azal meg mutatván nékünk, hogy meg kel gyöznünk a teremtet állatokhoz valo hajlandoságokot, a kiket jelenti a fü, az irás szerént, és azokot meg gyözük, hogy nagyob tsendeségel járulhasunk ahoz a szentséges kenyérhez, és valamint ez a nép sorjában, és ki ki a maga rendében vala helyheztetve. a jelenté azt a disciplinát és subordinatiot. melyet kel tartani az Anyaszent egyházban, a melyben tartozik kiki az maga pásztorinak, és Isten szolgainak engedelmeskedni, és alázatoságal követni azt a rendet mellyet ád az Anyaszent egyház, azoknak, kik

(II. Épistolák: 359)


Előző oldal | Következő oldal