az Istennek lako helye, és temploma, akik meg szenteltettek a kereszttség által. és tsak egyedül az ö ditsösegire kel lenni azoknak, akár mi képén érttsük., de a Mennyei Atyának háza, az imádságra, akönyörgésre, és az áldozatra rendeltetet. és valami ezekel ellenkezik, ki kel azokot onnét vetni, azt kereskedö szám vetö háznak tsinálni, ót világi dolgokrol, hejában valoságrol; tréfárol beszélgetni, mind ezek meg ferteztetik az Isten templomát, a melyért haragját veszik magokra.
K A mi lelkünk miképen lészen az imádságnak háza?
F Hogy ha ki vettyük elménkböl, és szivünkböl. a világi gondolatokot, és kivánságokot. ha fel emellyük az örökös jókhoz hajlandoságinkot, Istennek ajánlván. mind azt. valamit gondolunk, mondunk, és tselekeszünk, hasonlo képen ditséretinket. háláadásinkot, és áldozatinkot, hogy ha azon munkálodunk hogy szivünkböl ki üzük mind azt. ami abuzgoságal, és a szenttségel ellenkezik, mind azt a vétkes kereskedést, a melyért szivünket, birtokában tarttya a gonosz lélek, egy szoval alélek. nem lehet imádságnak háza, se Istennek temploma. hanem tsak annyiban, a mennyiben ellene mondunk a fösvénységnek, a kevélységnek. nagyra vágyásnak, egy szoval mind annak. ami meg szenyesithetné tisztaságát.
K. Mit jelent az ostor a melyel ki üzé atemplombol. mind azokot, kik atemplomban árultanak, és vásárlottanak.?
F Jelenti anyomoruságokot. és amenyei ostort. a melyel az Isten ostoroza, hogy meg büntesse, mind azokot, kik meg ferteztetik templomát, és hogy magunkban térvén, ki hajttsuk szivünkböl, a hamiságnak áruját, ha valaki az Isten templomát meg fertezteti, mondgya szent pál. el veszti azt az Isten, mert az Isten temploma szent, a mely ti vagytok. 1 Cor. 3. 17.
K. Mit kellesék tsinálni. a midön láttyuk az Isten Fiát, kezében venni ostorát az ö szent haragjában. hogy minket meg büntessen annyi sok ferteztetésért?
F Meg kel magunkot. alázni az Istennek hatalmas keze alat, aki minket tsak azért fenyeget, és ostoroz evilágon, hogy jóbbaká tégyen. és érdemeseké mint fiait, a menyei örökségre. az igen nagy irgalmaság tölle, a midön meg érezteti velünk kezeinek tsapásit. és ki hajttya szivünkböl arosz hajlandoságokot, a melyek meg ferteztetik
K Az urnak haragja hasznosé azoknak akiket büntet?
(II. Épistolák: 364)