Epistola.
Exod. 32. 7.
Szolla pedig az ur Mojsesnek, mondván, eredgy meny alá, vétkezet anéped, melyet ki hoztál Egyiptus földéböl. hamar el távoztak., az uttol, melyet nékik mutattál, és öntöt borjut tsináltak magoknak, és imádtak, és áldozván aldozatokot, mondották, ezek ate Istenid. Izrael. ki téged ki hoztak Egyiptus földéböl, és ismég mondá az ur Mojsesnek, látom hogy e nép kemény nyaku, eresz el engem, had gerjedgyen fel ellenek haragom. és töröllyem el öket, és téged nagy nemzetté tészlek, Mojses pedig kéri vala az urát Istenét, mondván, miért gerjed fel uram haragod a néped ellen, mellyet ki hoztál Egyiptus földéböl. nagy erövel. és vastag kézel. kérlek, ne mondgyák az Egyiptziusok, álnokul vitte ki öket, hogy meg ölné ahegyeken, és el törölné a földröl, tsendesedgyék meg haragod, és légy kegyelmes anéped gonoszságának, emlékezél meg Ábrahamrol, Isáakrol. és Izraelröl. ate szolgaidrol: kiknek meg esküdtél tennen magadra, mondván. meg sokasitom. ati magotokat mint az ég tsillagit, és ezt az egész földet, melyröl szollottam, ati magotoknak adom. és birjátok azt minden koron, és meg engesztelteték az ur. hogy ne tselekedné agonoszt, mellyet szollot vala az ö népe ellen.
Magyarázat.
K Mi az oka hogy az Isten., az Izraélitákrol szolván Mojsesnek, nem mondá néki, hogy az én népem vétkezet, hanem ate néped vétkezet.?
F Mert az a nép el hagyván az Istent, az arany bornyut imádá, meg is érdemlé háláadatlanságaért, hogy az Isten ne nevezné maga népinek lenni, hasonlot mondhatni egy olyan keresztyénröl, akiért az Isten sokal többet tselekedet. mint a sidó népért. és aki magának bálványt tsinál az aranybol ezüstböl. vagy a földböl. szeretvén, és kaptsolván magát a teremtett állatokhoz, arra is kénszeriti ezekért az urat. hogy el vesse ötet maga elöl, és fiának ne tarttsa többé ötet.
K. vannaké olyan keresztyének. kik az arany bornyut imádgyák?
(II. Épistolák: 366)