és a jó erkölcsnek nevekedésit, ugy a Communionak, a melyben szivunkben veszük a kristust, mi bennünk is nagyob buzgoságot szeretetet és alazatoságot kel inditani; anélkül félö hogy illyen szent dolog. ne légyen inkáb ártalmas mint hasznos, és ahol az életnek nevekedését kellet volna találnunk, ótt ne talállyunk veszedelmes halált
K. Mitsoda változást tett a szent szüz jelenlétele, szent Ersébetben. és az ö gyermekében?
F. Ez a gyermek még elöre valo észböl, és kegyelemböl örömében repese az Annya méhében, hogy akis Jesus hozája közelgete. és bé töltetek szent Ersébet szent Lélekel. közelgesünk a kristushoz, és fogadgyuk ötet azal alélekel. a melyel szent Ersébet fogadá, és az ö jelen létének hasonlo erejét. és kegyelmét fogjuk erezni szivünkben
K. Mitsoda indulattal vevé Ersébet azt a látogatást.?
F Igen nagy örömel. tisztelettel. és alázatoságal, eszerént kel tehát járulni atitokhoz, igen nagy örömel. elegyesen tiszteletel valo félelemel, szent rettégesel. és nagy alázatoságal., meg tekintvén. hogy kit akarunk magunkban fogadni., és hogy mitsoda nagy külömbség vagyon a mi meg romlot szivünkközöt. és akristus ki mondhatatlan tisztasága közöt.
K. Mitsoda oktatást vehetünk magunknak a szent szüz látogatásában?
F Ehez kel intezni egy keresztyének minden látogatásit, ebböl meg tanulhattyuk, hogy minden látogatásink, tsak a felebarati szeretetnek indulattyábol legyenek,, akit látogatni megyünk ahoz el vigyük akristust; az ö nevének jó illattyát. és ajó példa adást, ót üdveséges vagy hasznos beszélgetésink legyenek, és azt az idöt a melyet kellene adni a mi hivatalunknak, az Istennek, mi magunknak, és a felebarátunknak, el neveszesük.
K. Mitsoda látogatás az, amelyre a felebarati szeretet kötelez minket?
F A nem más. hanem amelyet olyan indulatal tselekeszük, hogy meg egyeztesük a sziveket. és meg erösittsük abékeséget és az egyeséget. amelyek meg gyengülnek az illyen külsö barattság mutatás nélkül, jó peldát kel adni felebarátunknak, tölle is jó. példát kel venni, oktatni, vigasztalni, és erösiteni kel azokot ajoban. kik reánk
(II. Épistolák: 38)