Atyámot, ha engem tudnátok, talám az Atyámot is tudnátok. ez igéket mondá Jesus akintses ládánál. tanitván atemplomban. és senki meg nem fogá ötet. mert még el nem jött vala az ö órája..

Magyarázat

K. Magyarázd meg nékunk az Évangyéliumnak elsö szavait?

F A kristus azt mondá hogy ö, avilágnak világosága., azaz, hogy ö az Anyaszent egyházát ugy világosittya, valamint a nap a világot. a kristus eljövetele elöt. az emberek setéttségben valának. és tudatlanságban., nem üsmérik vala az Istent. se magokot. se hivatallyokot. se tévelygéseket. söt még a filozofusok is a kiknek valamely üsmérettségek vala az Istenröl. szent pál szerént. rom. 1. 21. nem ditsérték ötet. se semi háláadásal nem valának hozája. a teremtet állatnak adták aditséretet és a tiszteletet; holot a teremtönek kelletet volna azokot adni. sok tévelygésekben, és rendeletlenségekben valának, az okoságnak minden világosága. meg vala homályositva. a rendeletlen rosz kivánságokal. a melyeknek rabjai valának az emberek., Az ur, mondá David ps. 13. 2. menyböl nézet az emberek fiaira, hogy lassa, ha vagyoné értelmes, és Isten keresö, mindnyájan el hajlottak.

K Hogy kelleték tehát öket tanitani?

F szükséges vala hogy az, Isteni, önnön maga aböltseség. testet vegyen magára, hogy láthato, és hozánk hasonlo légyen, hogy ö maga tanittson minket, és világositson meg világával. az Istennek meg testesült Fia. méltoztatot mesterünké, és az igazság tanitojáva lenni, senki nem üsméri a Fiat, mondá akristus. Math. 11. 27. hanem az Atya, az Atyát sem üsmeri senki is, hanem a Fiu: és akinek a Fiu meg akarja jelenteni.:. A ti Mesteretek. egy. a kristus. C. 23:10. azt parantsollya nékünk az Atya, hogy ötet halgasuk, azért ha ötet halgattyuk, bizonyosok vagyunk abban, hogy el sem tévelyedünk., az Isteni böltseségnek, és tudománynak. minden kintsei, akristusban vannak el rejtve: ö minket tsak arra tanit a mi igasságos. a mi igaz, és hasznos. az Évangyéliumban, és atraditioban hagyta nékünk tanitását. azokban fel talállyuk mind azokot a miket kel hinnünk., és tselekednünk az üdveségre. az Istenröl valo üsmérettség. a magunk meg üsmérése, az Istenhez, magunkhoz, és felebarátunkhoz valo köteleségünk, mind ezek fel találtatnak abban akét tárházban.

(II. Épistolák: 396)


Előző oldal | Következő oldal