F Az, a midön tsak a külsö képen valo dologrol teszünk itéletet, és azt belsö képen meg nem visgállyuk. tsak a magunk indulatit követtyük. holot a hitnek. és az okoságnak. világosága szerént kellene itélnünk, az igazságnak, és a felebaráti szeretetnek rendi szerént. és minek utánna valojában meg visgáltuk volna adolgot
K A kristus miképpen mondgya azt. hogy senkit nem itél, holot ö fog meg itélni mindeneket?
F Ezt ugy kel érteni, hogy ö nem itél senkit testi képen., se haragbol. se irigységböl, valo hogy ö itél, de ö mindeneket valojában lát, és tud, és az igasságnak rendi szerent itél.
K. Mitsoda gondolatal kel lennünk akristus itéletéröl a mely mindenkor igasságos, és igazán valo.?
F Meg kel magunkot aláznunk az Isten elöt, és félelemben kel lennünk, akár mely jó itélettel legyenek is az emberek mi felölünk, mivel ök nem tudgyák. mi okra, és mi végre tselekeszünk hol mit, noha minden azon áll, az Isten aki láttya szivünknek leg belsöbb titkát, gyakorta rosznak itéli azt lenni, a mit az emberek ditsérnek bennünk.
K Szent János miért teszi azt fel., hogy senki meg nem fogá a kristust mert még el nem jöt volt az ö orája.?
F Mert az az ora, öröktöl fogva el volt rendelve. a melybe ellenségi kezében adná magát, és nem vala hatalmokban. hogy addig hozája nyulhasanak. ö az Attyához valo engedelmeségböl szenvede, és hala meg, és azért, mert ugy akarta, mondgyunk hasonlot az igazakrol. akik az Isten kezében vannak, aki ura életeknek, és haláloknak, tsak anyiban vagyon másoknak hatalmok rajtok. a menyiben ö akarja, ugyan ezért is lehetnek nyugodalomban azok, kik az Istené., hogy valamit szenvednek, az ö engedelméböl és akarattyábol szenvedik, és azt tsak az ö jóvokra. akarja. mivel ö tudgya, mitsoda. utakon kel öket vezetni, az üdveségre, ö nékik pedig tsak az, ahivatallyok., hogy ötet kövessék, hüségel vivén végben köteleségeket:
NAGY BÖJT 5DIK HETIN VALO VASÁRNAPON.
melyet siket vasárnapnak nevezik
Imádság
Tekénts uram kegyesen házad népére, és adgyad hogy segittségedböl, testi és lelki mértekleteségben elhesen. a mi urunk J. k.
(II. Épistolák: 398)