az ollyan keresztyének, kik tsak avilági jokot szeretik. és akik tsak ez életért munkálodnak, nem veszik gyümöltsit az áldozatnak, nem ajánlván azt lélekben., se aszerént amint az áldozat rendeltetet. mert hogy annak gyümöltsit lehesen venni, a mely gyümölts. a menyei jókból áll, azokot szeretni, és ohajtani kel., akikben pedig a világi szeretet uralkodik. azokot se nem szeretik. se nem ohajttyák, és nem részesülnek abban az áldozatban, a mely szereti, és ohajttya amenyei jókót. ha ugy akarunk jelen lenni azon az áldozaton a mint kivántatik. az áldozatban kel lenni magunknak is, hogy ugyan egy áldozatra valók legyünk a kristusal., a kivel is ajánlyuk magunkot azon lélekben. és azon végre, és mint hogy ö, azért ajánlya magát, hogy minket részeltessen az örökké valo jókban, mi nékünkis arra avégre kel magunkot ajánlani. ö véle. hogy azokot el nyerhesük érdemi által.
K Mitsoda szent hely az, amelyben bé ment, és aza sator, mely által bé ment?
F Az a szent hely, ameny ország, melyet jelentet a Jerusálemi templomban a szenteknek szenttye, az a sátor a mely sokal nagyob volt a sidok sátoránál, és a melyen bé ment akristus. a valoságos szent helyben., az, az ö teste., akinek ajánlása, és halála által meg nyitotta az éget magának, és mi nékünk. ennek a sátornak a sidok sátoránál valo tekélleteseb volta. abban áll, hogy enem kézel tsináltatot mint a sidoké. hanem a szent Lélek munkája által formáltatot. és nem rend szerént valo képen.
K. Mit kel abbol ki hozni hogy az üdvezitö amaga tulajdon vérivel ment bé menyekben.?
F Azt kel ki hozni. hogy mi tagjai lévén akristusnak, a mi fejünknek, mi sem mehetünk bé a menyekbe, hanem tsak az ö vérinek érdemi által, és a magunk vére által, az az, az ö áldozattyával együt. a mi életünk áldozattya által., a melyet néki ajánlunk, meg halván minden nap Évangyéliumi halálal., és el vévén tölünk atesti halált, abban az idöben., amelybe tettzik Istennek ki venni minket evilágbol..
K Mit értesz az Évangyéliumi halálon?
F Azt értem, hogy ellene mondgyunk a véteknek, és az világi szeretetnek., egyedül Istennek szentelvén életünket, tsak néki is élyünk, és egy áldozatok legyünk akristusal., olyan életet élvén, mely meg egyezék az ö artatlan, és szenttséges életével.
(II. Épistolák: 400)