F Azt az orvoságot. hogy jól meg kel gondolnunk akristus példájára, hogy tsak igen kevés ideig kel maradnunk az ollyan tsufolokal, az élet rövid lévén. tsak kevés idö mulva viszá megyünk ahoz, aki minket evilágra küldöt, és akor meg menekedünk gyalázásoktol. tsufolásoktol., egy szoval ök oda nem mehetnek, a hová az Isten félök mennek. hogy ha roszaságokban. és igasságtalanságokban meg maradnak.
K. A kristus fenyegetése, a melyel fenyegeté a sidokot. mondván, hogy ö el mégyen. de ök oda nem mehetnek nem tekinté minket is ?
F A minket még inkáb teként mint sem a sidokot., hogy ha meg nem térünk, a keresztyének, nagyob tekélleteségel üsmérik akristust, mint sem a sidok üsmérték, nagyob világoságot, és több kegyelmet vettek tölle, azokhoz képest, sokal vétkesebbek is lésznek ök amazoknál, hogy ha hitetlenségekel arra kénszerittik hogy el hagya öket, mivel nem ö, hanem ök hagyák el ötet elöször,
K. Mit tésznek ezek a szók, kerestek engem. és meg nem találtok
F Ezek rettentö szók, és meg láttyuk ezekböl, hogy az Istentöl vett kegyelemért valo viszá élésért. gyakorta reá nem találunk a segittségre, melyet anyiszor meg vetettük. és a melyel nem éltünk, a mikor kelletet volna. ö is meg veti azt, aki ötet meg vetette. el hagya, aki ötet el hagyta. a mái fenyegetése szerént. ugy anyira, hogy minek utánna. viszá éltek volna türésivel., és irgalmaságával. tsak az ö igasága tételit fogják meg találni.
K Mit tésznek ezek aszók, ha ki szomjuhozik. jöjjön én hozám?
F Azt teszik hogy a kristus élö kut feje a kegyelemnek, és a ditsöségnek, a kí azokot el akarja nyerni. ollyan szorgalmatoságal kel kivánni., valamelyel a szomjuhozo ember kiványa avizet, akegyelem mely minket igazaká tészen, tsak azoknak adatik meg, kik azt szivesen kérik, és kivánnyák, a ditsöség mely örökös boldogságot ád nékünk, tsak azoké, kik azt ez életben buzgoságal suhajtották.
K Mit értesz ezeken a szokon, a ki hiszen én bennem élö viznek folyó vizei folynak szivéböl?
F Azt értem hogy a benne hivö, nem tsak tellyes lészen akegyelemnek vizeivel, hanem még bé töltetik. mint egy folyo vizel. nagy böségel, hogy másokot is részesithessen. fö képpen a papoknak, és alelki pásztoroknak,
(II. Épistolák: 408)