K. Mi végre akarák meg tudni ezt az igazságot?

F Arra avégre, hogy még annál inkáb üldöznék az üdvezitöt., hogy ötet gyaláznák mint tsalárdot., a mint is, mihent meg mondá nékik, hogy ö volna a Messiás. azonal köveket kapának. hogy meg köveznék. illyenek, az ollyanok, akik az igazságot keresik. nem azért, hogy azt szeretnék, hanem hogy az ellen beszélhessenek.

K. Mi okát adá az üdvezitö annak, hogy a sidok nem hittek szavának?

F Ti nem hisztek mondá nékik, mert nem vagytok az én juhaim közül. miért mondá nékik ezeket,? mondá szent Agoston. tract. 48 in. st. joan mert látá hogy az örökké valo halálra itéltettek . : ugyan is mi lehet nagyob jele annak. hogy meg voltak vettetve, mint a, hogy engedetlenek valának., és fel támadának a világoság ellen. az ö gonoszságok és irigységek nem engedé meg nékik, hogy meg üsmérhesék. pasztorjokot. nem ö vala oka meg vettetéseknek, hanem az ö hitlenségek, és más egyéb hamiságok. okozá meg vettetéseket.

K. Az Isten tudván azt öröktöl fogvást, hogy kik lésznek a meg vettettek közöt, nem mutatta volnaé több jóságát. ha öket nem teremtette volna. mint sem hogy teremtette.?

F Az Isten itéletit ki visgálhattya. az ö utai pedig meg foghatatlanok, a mi köteleségünk tsak a, hogy alázatoságal meg vallyuk hogy azok igasságosok, és rettegésel imádgyuk titkait. a mi az Istenben vagyon a mind imádásra meltó. az ö igassága és jósága, mindenik örökös tiszteletet érdemel. el is mondhattyuk szent Agoston után. hogy ö véghetetlen jó, és hatalmas lévén, jóbnak itélte lenni. a roszból. jót ki hozni, mint sem tellyeségel a roszat meg nem engedni.

K. Miképen leszünk a kristus juhai közül valok.?

F A mint maga mondgya. hogy ha halgattyuk. és követtyük az ö szavát, az az, ha engedelmeskedünk szavának.; és az ördög szavát nem halgattyuk., ha ellene mondunk az ördög pompainak. és tselekedeteinek. és ha követtyük. a mi szenttséges üdvezitönknek, alázatos. és sanyaru életét. aki a szerént éll, és abban végig meg marad., minden bizonyal. akristus juhainak számokban lészen.

K Mit igér az ö juhainak.,?

(II. Épistolák: 418)


Előző oldal | Következő oldal