K. A kaifás tanátsa igaságos valaé. a midön azt jovallá hogy jóbb egy embernek meg halni a népért. hogy az egész nemzettség meg maradgyon.?
F Sött még ez a tanáts, igen igaságtalan. és Istentelen vala, mivel soha nem szabad egy ártatlant meg ölni, ha szinte. az világ meg tartása forognais halálában. soha nem kel az Apostol mondása szerént. rom. 3. 8. roszat tselekedni. hogy abbol jó következék. annál is inkáb nem vala szabad meg ölni, az életnek kezdetit. az ollyanok kaifást követik. a kik mind Isteni, mind emberi törvény ellen jóvallyák. az igaságtalanságot, és az eröszakoskodast, azért mert abban a magok hasznokot, és elö meneteleket láttyák.,
K Miért mondgyák tehát hogy jövendölt?
F Azzal nem akarják mondani, hogy a szent lélek adta volna néki azt a gondolatot, de mint hogy mindeneket a szent lélek igazgat.,. ugy is fordittá a kaifás szavait. a melyekel azt az igasságtalan tanátsot adá, hogy nem tudva. igazat monda. és jövendöle.
K Miképpen követék a sidok a kaifás tanáttsát a mely oly igen ellenkezék. az igasságal, melyet meg bizonyitának a kristus tsuda tételei nagy világoságal.?
F Mert tartának a romaiaktol, a kik minden világi jovokbol ki foszthaták öket, tartván pedig attol., hogy azokot el ne veszesék, azért nem is tekinték az Isten hatalmának jeleit. attol is féltek. hogy öket bé ne vádollyák hogy a tsászaron kivül. más királyt akarnak üsmérni, esokakal meg történik. a keresztyének közöt, akik, hogy az emberek kezekben ne esenek, az élö Isten kezében esnek, akik is világi okoságbol. a magok hasznokra áldozák az igasságot. és az igazat. és akik nagyobra betsüllik. a látható, és jelen valokot. aláthatatlan, és jövendöbéli jóknál.
K. A kristus miért mene a pusztába?
F Mert nem akara ellenségi közöt maradni, ne hogy jelen valo létével. meg nagyobra ne gerjesze. hamiságokot. ezzel példát ada szolgainak, hogy éllyenek azal a modal., melyet az okoság ád elejekben. és magokot el rejttsék. mikor a szükség kivánnya, hogy veszedelemre ne tegyék gyengeségeket, és ellenségeket. annál nagyob haragra ne indittsák.
(II. Épistolák: 431)