vagy az emberi naptol., de még magamot sem itélem, mert semiben lelkem üsméreti nem vádol, de abban meg nem igazultam, aki pedig engemet itél. az ur, az okáért ne itélyetek idö elött mig nem eljö az ur, ki meg világosittya a setétség titkait, és meg nyilatkoztattya a szivek tanátsit, és akor lészen kinek, kinek ditséreti az Istentöl.

Magyarázat.

K Mit tészen ez a szó; ugy alitson minket az ember. mint akristus szolgait.?

F Az Apostol gondolattya ez, hogy meg lehesen gátolni azokot az elsöségeket, és különöségeket mellyek hasonlást okozának a Corinthus béli hivek közöt, kinek, kinek a mesteréhez valo különös ragaszkodásáért, azért nem kel apásztorokot az ö emberi mi némüségek szerént tekénteni, hanem azok szerént, miket nékünk ahit jelent ki öbennek, öket akristusért kel betsülni., és szeretni mint ollyan embereket kik hozzánk küldettek, kik minket oktatnak, és vezérelnek, helyette, kik az ö engedelméböl és parantsolattyábol munkálkodnak, akik közöttünk ö helyette vannak, nem kel egyikét a másikánál fellyeb betsüleni. se senkit azok közül meg itélni, hanem mindenikét tisztelni, mert mindnyájan. akristus. hatalmát és bélyegét viselik

K Miért mondgya hogy ugy kel öket tekénteni mint az Isten titkának sáfarit?

F Azért, 1. mert azt kivánnya hogy ahivek ugy halgasák öket, mint a kristust magát, mint olyanokot, kik ö helyette oktattyák öket titkaira, és osztogattyák nékik érdemit. és malasztit., 2 azt is akarja meg értetni apásztorokal., hogy ök tsak sáfári, es gazdálkodoi az Isten szavának, akristus testének, vére erdemeinek, és szenttségeinek., hogy egész hüségel tartoznak gazdálkodni ebböl a nagy kintsböl és hivatalokhoz valo illendö képen, ne pediglen az olyanoknak, kik nével. és tsak külsö képen keresztyének, hanem azoknak, akikben elegendö készületet látnak, rettegni kel nékiek ezen safari hivatallyokért, mivel tsak szolgai, és nem urai lévén areájok bizot kintsnek, nagy számot is fognak adni az Istennek, annak ki szolgáltatásáért

K. Miért mondgya szent pál hogy szükséges asáfároknak., hogy hivek legyenek.?

(II. Épistolák: 45)


Előző oldal | Következő oldal