bé nem töltik, példának okáért egy olyan atya. vagy anya, kik roszul nevelik, és nem vigyáznak gyermekekre. és tselédgyekre, egy olyan biró. ki igasságot nem tészen. és aközönségesen valo botrankoztatásokot meg nem gátollya, egy ollyan fiu, a ki szüléit nem tiszteli, és nékik nem engedelmeskedik; egy ollyan tseléd, ki hiven nem szolgállya az urát, és aszszonyát. egy ollyan. aki az Isteni szolgálatot el mulattya, egy ollyan gazdag ki a szegényeket nem segitti, és többek illyenek. az illyen személyeknek, az Apostol szavaira valo nézve. el kel távozni a szentségektöl. mind addig valamég életeket meg nem jobbittyák, és valoságosan meg nem térnek, de az ollyan lelkeknek. kik valojában az Istené: és akik üdveségeken munkálodnak, és hivataljokot hiven bé töltik., ezekre a szokra félniek kel. és magokot meg alázni, de el nem kel magokot vonni ettöl a nagy szenttségtöl
K Miképen kel magát meg probálni minek elötte ahoz a szent asztalhoz járullyon.?
F Meg kel fö képen visgálni mitsoda életet éll, hogy ha a meg egyeziké az Évangyéliumal., hogy ha vagyoné igasság sziviben, tisztaság lelke üsméretiben, és ártatlanság szokásiban. hogy ha akristushoz valo szeretet. uralkodiké a szivben; minden indulatok. és kivánságok felet., hameg bizonyittyaé azt a tselekedetekel; ö néki szentelvén életit, hogy ha hüé az Istenhez. a vétekre valo alkalmatoságokban. és akisértetekben, e szerént kel tehát mindennek magát meg probálni, minek elötte a szent titkokhoz járullyon., a gyontato papoknak meg kel probálni azokot., akiket igazgatnak.
K. Az Isten meg büntetié mostanában az ollyan keresztyéneket, kik méltatlanul Communikálnak, valamint szent pál mondgya., hogy meg bünteté az Anyaszent egyház kezdetekor?
F Rend szerént nem bünteti mostanában az ollyan keresztyéneket külsö képen., valamint az elsö idökben, de amostani büntetése annál is irtoztatobb, hogy belsö képen valo. el hagyván öket, a lelki mély álmokban, és a belsö halálban, és észre sem veszik hogy ezek az örökös halálra vezetik öket.
K Mit értesz azon., hogy itéletet, eszik, és iszik magának?
(II. Épistolák: 455)