F Azt értem, hogy az az. étel. és ital fog minket kárhoztatni. az utolso napon. az is itél meg minket, vétkünkhöz hasonlo nagyságu itélettel., nem táplálása, hanem mérge lesz lelkünknek. és ez az életet adó kenyér, halált fog adni.
K Hogy kel meg választani az ur testét?
F Nagy tisztelettel kel ahoz lenni, és nem ugy kel venni, mint a közönséges hust., minek elötte ahoz járulnánk, hitesük el magunkal annak nagyságát és szenttségit. a kit veszünk, és a magunk méltatlanságát és nyomoruságát; tekénttsük meg a magunk érdemetlenségit., és annak Felségit, a kinek asztalához akarunk menni, és ahol önnön magát kel vennünk, ez okáért hogy ha valoságal elegendö készületet nem érzünk magunkba, ahoz ne járullyunk, mind addig valamég a valoságos penitentzia tartás abban az állapotban nem tészen, hogy abban méltan részesülhesünk és valamég egy okos gyontato atya nem itéli. hogy meg egyezik valamiben készületünk, és életünk, azal a szent áldozattal a kit venni akarunk.
Évangyélium.
szent Ján. 13. 1.
A husvét innepe napja elöt. tudván Jésus hogy eljöt az ö orája. hogy el menne evilágbol az Attyához. midön szerette volna az övéit. kik evilágon valának, végiglen szerette öket és vatsora meg lévén., midön az ördög szivében botsatotta már, hogy judás a simon Iskariot fia el arulná ötet, tudván hogy mindeneket kezébe adot néki az Attya. és hogy az Istentöl jött ki, és az Istenhez mégyen. fel kele avatsorátol, és letévé az ö ruháit, és midön kendöt vett volna elö. meg övedzé magát, az után vizet tölte a medentzébe. és kezdé mosni atanitványok lábait, és meg törölni akendövel, melyel övedzve vala, jöve azért simon Peterhez és mondá néki, péter, uram te mosodé meg nékem a lábaimot? felelé Jésus. és mondá néki, a mit én tselekeszem. te most azt nem tudod, meg tudod pedig ez után. mondá neki péter, nékem örökké meg nem mosod a lábaimot, mondá néki Jésus, ha meg nem moslak téged, nem lészen részed, mondá néki simon péter. uram nem tsak a lábaimot, de a kezeimet is. és a fejemet., felelé néki Jésus, a ki meg mosodot nem szükölködik hanem
(II. Épistolák: 456)