az az örökös nagyság. a teremtett állatinak lábaihoz alázá meg magát. pirulni kellene az embereknek, a midön kevélységböl fel fuvalkodnak., látván. hogy egy Isten meg áláza, és meg kisebitti magát hozájok valo szeretetiért. üdveségekért, és hogy nékik példát adgyon
K Mit kel gondolnunk arrol, a midön szent péternek az ö Mestere meg akará mosni lábait, hogy ö azon el álmélkodék, és meg nem akará engedni?
F Ebben az Apostolban., nagy buzgó szeretetet látunk. és nagy tiszteletet Mesteréhez., emind jó, és igasságos dolog, de amidön nem akara engedelmeskedni annak, akinek minden akarattya igaságos, és imádásra méltó, engedetlenség elegyedék tselekedetiben, és ha a kristus feddése. és fenyegetése után, hogy ötet nem fogja többé tanitványának tartani meg maradot volna engedetlenségiben, az ollyan vétek lett volna, a mely valojában el rekesztette volna az üdvezitötöl, valamint Alexandriai. szent Cyrillus, és szent Basilius mondgyák. nem szabad akarattya ellen állani. még akor is a midön minket fellyeb akar emelni, de ugy, ha. valoságal láttyuk arra akarattyát., ne hogy a magunkhoz valo szeretet, az Isten akarattyának tulajdonittsa azt, a mi tsak a nagyra vágyástol vagyon, de az ö akarattyát látván, engedelmeskedni kel. ha szinte meg nem foghattyuk is az okát, tselekedetinek. és parantsolattyának. azal meg kel elégednünk. hogy az, az ö akarattya., mivel ateremtett állatnak. engedelmeskedni, és halgatni kel, midön, a teremtö szól, parantsol., vagy fenyeget.
K. Mit tésznek ezek a szavai akristusnak, a ki meg mosodot. nem szükölködik, hanem hogy tsak lábait mossa meg?
F Azt tészik, hogy ha szinte a kereszttség meg tisztitott is minket büneinkböl, mind azon által nintsen senki is a kinek ez életben szüksége ne volna, hogy minden nap ki tisztullyon szivének kivánságibol, és hajlandoságibol. a melyek ollyanok, mint a léleknek lábai, mint hogy aleg szentebbek is magokban hordozák a roszra valo hajlandoságot, noha nem tselekeszik azokot avétkeket, a mellyek el választtyák az Istentöl az embert, és a melyek egyszers mind meg ölik a lelket, de a lehetetlen, hogy a lábokhoz ne ragadgyon
(II. Épistolák: 458)