és tanátsot tartának. hogy Jésust álnokságal meg fognák. és meg ölnék, mondák pedig ne az innep napon. hogy ne talám támadás nelégyen a nép közöt, mikor pedig Jésus Betániában volna, a poklos simon házában, járula ö hozzája egy aszszony állat, kinek drága kenetü alabástroma vala., és az asztalnál a fejére önté, látván pedig atanitványok boszonkodának mondván, mirevalo evesztegetés., mert ezt drágán el adhatták volna. és a szegényeknek adhatták volna. tudván pedig Jesus. mondá nékik, miért vagytok ez aszszony állatnak bántására. mert jó tselekedetet tselekedet velem, mert mindenkor vannak szegények veletek, én pedig nem mindenkor vagyok veletek, mert ez a kenetet a testemre öntvén, az én temetésemre tselekedte. bizony mondom néktek valahol ez Évangyélium predikáltatik. az egész világon, az is meg mondatik a mit tselekedet ez, az ö emlékezetire; akkor el mene egy a tizen kettö közül, ki mondatik vala, Judás Iskariotesnek, a papi fejedelmekhez, és mondá nékik. mit akartok nékem adni., és én ötet kezetekbe adom. azok pedig rendelének néki harmintz ezüst pénzt., és attol fogva alkalmatoságot keres vala. hogy ötet el árulná; akovásztalanoknak elsö napján., járulának atanitványok Jésushoz, mondván, hol akarod hogy készittsük néked ételedre a husvetot. Jésus mondá mennyetek avarosba egy némelyhez., és mondgyatok annak, a mester mondgya., az én idöm közel vagyon. nálad szerzem a husvetet az én tanitvánnyimal., és tselekedének a tanitványok. amint nekik rendelte vala Jesus, és el készitték a husvetet, esve lévén pedig le telepedett vala a tizen két tanitványival és midön ök ennének. mondá bizony mondom néktek, hogy egy közzületek el árul engem, és igen meg szomorodván. kezdék egyenként mondani, vallyon én vagyoké uram. ö pedig felelvén mondá, a ki a kezét velem atálba márttya az árul el engem. az Ember Fia el mégyen ugyan, a mint irva vagyon felölle. jaj pedig annak az embernek, a ki által az ember Fia el árultatik, jóbb lett volna néki, ha nem születtetett volna az az ember. felelvén pedig judás aki el árulta ötet mondván. vallyon én vagyoké Rabbi, mondá néki, te mondád, ök pedig vatsorálván, vevé Jesus a kenyeret, és meg áldá, és meg szegé és adá atanitványinak, és mondá, vegyétek., és egyétek, ez az én testem., és vévén apohárt. hálákot ada. és nékik adá mondván. igyatok ebböl minnyájan, mert ez, az én vérem., az uj testamentumé., mely sokakért ki ontatik a bünök botsánattyára, mondom
(II. Épistolák: 463)