ki nyujtván a kezét. ki voná akardgyát. és tsapván a papi fejdelem szolgáját. el vágá annak fülét. akkor mondá néki Jésus. tedd hüvelyében kardodot, mert minnyájan a kik fegyvert fognak, fegyverrel vesznek el., véledé hogy nem kérhetem az Atyámot., és ad énnekem most többet tizen két légyio angyalnál, mi képen tellyesednek bé tehát az irások, mert igy kell lenni., azon orába mondá Jésus a seregeknek., mint latorra ugy jöttetek ki. kardokal, és dorongokal engem meg fogni. minden nap nálatok ülök vala. tanitván a templomban, és meg nem fogtatok engem, epedig lön. hogy bé tellyesednének a proféták irási, akkoron a tanitványok minnyájan el hagyák ötet, el futának azok pedig meg fogván Jésust. vivék a kaifáshoz, a papi fejedelemhez. ahol az irás tudok. és a vének egybe gyültek vala. péter pedig követi vala ötet távul., a papi fejedelem pitvaráig, és oda bé menvén. ül vala a szolgákal hogy látná a végét. a papi fejedelmek pedig és az egész gyülekezet, hamis bizonyságot keresnek vala Jesus. ellen. hogy ötet halálra adnák, és nem találának, noha sok hamis tanuk jöttek volna elö, utolszor pedig jövének két hamis tanuk, és mondák, ez mondotta, el ronthatom az Isten templomát, és harmad nap után. fel épithetem azt, és fel kelvén a papi fejedelem mondá néki, semmit nem felelsz azokra a mit ezek ellened bizonyitnak, Jesus pedig halgat vala, és a papi fejedelem mondá néki, kénszeritlek téged az elö Istenre hogy meg mondgyad nékünk. ha te vagy a kristus az Istennek Fia? mondá néki Jesus. te mondád, mind azáltal mondom néktek, ez után meg láttyátok az ember fiát ülni az Isten erejének jóbján, és el jöni, az égnek felhöiben, akkor a papi fejedelem meg szaggatá ruháit, mondván, káromkodék. mit szükölködünk még tanuk nélkül, imé most hallátok akáromlást. mi tettzik néktek, azok pedig felelvén mondák, méltó halálra. akkoron az ortzájára pökdösének, és nyakon tsapdosák ötet, némellyek pedig tenyerekel artzul verék, mondván, profétály nékünk. kristus, kitsoda üte téged, péter pedig kivül a pitvarban ül vala. és hozája járula egy szolgáló mondván, te is a Galilaeai jesusal valál., ö pedig tagadá mindenek elött. mondván, nem tudom mit mondasz, ki menvén pedig ö az ajton más szolgálo latá ötet, és mondá azoknak. kik ót valának, ez is a Nazareti Jesusal vala. és ismég tagadá esküvésel, hogy nem
465
üsmérem az embert, és egy kevés vártatva hozzája menének akik állanak vala. és mondák péternek, bizonyára. teis azok közül vagy, nám a szollásod is ki jelent tégedet, akkor kezde átkozodni és eskünni, hogy nem üsmérte volna az embert, és mindgyárt. meg szóllala akakas., és meg emlékezék péter, a Jésus igéjéröl melyet mondot vala, minek elötte a kakas szóllyon, háromszor. tagatz meg engemet, és oda ki menvén, keservesen sira., reggel lévén pedig tanátsot tartának minnyájan a papi fejedelmek, és a népnek vénei, jésus ellen. hogy ötet halálra adnák, és kötve vivék ötet, és adák pontzius pilátus tisztartonak., akkoron látván judás a ki ötet el árulta, hogy halálra kárhoztatott volna, meg bánván. viszá vivé a harmintz ezüst pénzt. a papi fejedelmeknek. és a véneknek. mondván, vétkeztem, el árulván az igaz vért. ök pedig mondák. mi gondunk véle, te lássad, és el vetvén a templomba az ezüst pénzeket, viszá tére. és el menvén, fel akasztá magát, a papi fejedelmek pedig fel vévén az ezüst pénzeket, mondák, nem szabad azokot a templom pénze közzé vétni mert vér árra, tanátsot tartván pedig meg vévék azokon a fazakas mezejét. a jövevények temetésére. azért hivattaték az a mezö Hakel dámának. az az, vér mezejének a mái napig, akkor bé tellyesedet, ami meg mondatot Jéremiás proféta által mondván, és vévék a harmintz ezüst pénzt, a meg bötsültetnek árrát, kit bötsülve vettek meg az Izrael fiaitol., és adák azokot a fazakas mezejéért, a mint nékem rendelte az ur, Jésus pedig a tisztarto elött álla, és meg kérdé ötet a tisztarto, mondván. te vagyé a sidok királlya. mondá néki Jesus te mondod; és midön vádoltatnék a papi fejedelmektöl, és a vénektöl, semmit nem felele. akor mondá néki pilátus, nem hallodé menyi bizonságokot mondanak ellened; és nem felele néki egy szovára is, ugy hogy felette igen tsudálkoznék atisztarto. az innep napon pedig el szokot vala botsátani a tisztarto a népnek, egy foglyot. akit akarnának., vala pedig akor egy hires foglya ki mondatik vala barabásnak, egybe gyülvén azért azok, mondá pilátus, kit akartok hogy el botsassak néktek Barabasté. vagy a Jésust, ki kristusnak mondatik, mert tudgya vala hogy irigységböl árulták vala el ötet, ülvén vala pedig ö az itélö székben. hozzája külde a felesége. mondván, semmi közöd néked azzal az igazal., mert sokat szenvedtem ma látás által ö miatta, a papi fejedelmek pedig, és a vének el áltaták anépet, hogy Barabást kérnék, Jésust pedig el vesztenék, felelvén pedig atisztarto mondá nékik, kit akartok hogy néktek a kettö közül el botsássak. ök pedig mondák, Barabást. mondá nékik pilátus. mit tselekedgyem
(II. Épistolák: 466)