tehát a Jesusal. ki kristusnak mondatik. mondának minnyájan feszitessék meg, mondá nékik a tisztarto, de mi gonoszt tselekedet, azok pedig inkáb kiáltanak vala mondván feszitessék meg, látván pedig pilátus. hogy semmit nem használna, hanem inkáb támadás lenne. vizet vévén, meg mosá kezeit a nép elött. mondván, ártatlan vagyok én ez igaznak véretöl, ti lássátok. és felelvén az egész nép mondá. az ö vére mi rajtunk, és a mi fiainkon. akor el botsátá nékik Barabást, a meg ostoroztatott Jesust pedig kezekben adá hogy meg feszitetnék., akor a tisztarto vitézi el vivén Jésust a tanáts házba egybe gyüjték hozzája. az egész tsoportot, és le vetkeztetven ötet, veres karmasin szinü felsö ruhát adának reá és tövisböl koronát fonyván a fejére tevék., és nádat a jóbb kezébe. és térdet hajtván elötte tsufollyák vala ötet. mondván. üdvöz légy sidok királlya, és reá pökdösvén, vevék a nádat. és a fejét verik vala. és minek utánna meg tsufolták ötet., le vetkezteték a felsö ruhábol., és fel öltözteték az ö ruháiba, és vivék ötet. hogy meg feszitenék, ki menvén pedig, találának egy simon nevü Czyrenei embert, ezt kénszeritték hogy fel venné az ö keresztét, és jövének a helyre, mely Golgotának mondatik. mely az agy koponyának helye, és adának néki innya, epével elegyittetet bort., és mikor meg kostolá nem akará innya, minek utánna pedig meg feszitték ötet,. el oszták az ö ruháit sorsot vetvén, hogy bé tellyesedvén. a mi meg mondatott a proféta által mondván, el osztották magoknak az én ruháimat, és az én ruhámra sorsot vetettek, és ülvén örzik vala ötet, és tévén az ö feje feliben, az ö ügyét irva, Ez A Jésus; a Sidok királlya akor meg fesziteték ö véle két lator. egyik jóbja felöl. és a másik bal felöl. az elö menök pedig káromollyák vala ötet, hajtogatván a fejeket, és mondván, váh: ki az Isten templomát el rontod, és harmad naprá azt fel épitted. szabadisd meg magadot ha Isten Fia vagy, szálly le a keresztröl., hasonlo képpen a papi fejedelmek is tsufolván az irás tudokal: és a vénekel mondván, egyebet meg szabaditot., magát meg nem szabadithattya. ha Izraelnek királlya, szállyon le most a keresztröl, és hiszünk néki. az Istenben bizot, szabadittsa meg most ha akarja ötet. mert azt mondotta. hogy Isten Fia vagyok, ugyan azont hánnyák vala pedig szemére a latrok is, kik meg feszitettek vala véle, hat orátol fogva pedig setétség lön az egész földön, kilentz oráig, és kilentz ora felé kiáltá Jesus nagy szoval, mondván: Éli, Éli, lamma sabaktáni, az az. én Istenem, én Istenem,

(II. Épistolák: 467)


Előző oldal | Következő oldal