F Jelentik az ollyanokot. kik minek utánna örömel és buzgoságal vették volna az Évangyéliumi igét, és a kristusnak adták volna magokot, leg elsö alkalmatoság el veszteti vélek bátorságokot, fö képpen. ha szenvedni kel érette. és a világ részére állanak. a kit el hagyták volt, mi pedig legyünk bátrak, és készüllyünk aviaskodáshoz. es mind ahoz, valami leg keserveseb történhetik rajtunk, de ahoz készüllyünk nagy vigyázásal, szüntelen valo imádságal. alázatoságal., és hivatalunkhoz valo nagy hüségel.
K Mitöl vagyon hogy a kristus feleletet ada annak a ki meg tsapá. és miért nem mutatá a másik ortzáját, valamint tanitotta vala a tanitványinak?
F Ö sokal többet tselekedet mondá szent Agoston mert nem tsak a más ortzáját is mutatá. hanem az egész testét, és magát ellenségi kezekben adá, ezt a parantsolatot más képen is bé töltik, tsak a sziv légyen mindenkor készen. ujjab gyalázatot szenvedni, és mind azt. valamit az Isten akarja hogy szenvedgyen. hogy valaki a másik ortzáját is mutassa, ez oly külsö tselekedet a mely tanáts, de belsö képen. abban az akaratban legyünk. hogy többet is szenvedgyünk ha szükséges., a parantsolat: sokal nehezeb ártatlanságunkot menteni mértekletes szivel., és tsendeségel, a midön szidalmaznak, és valamint akristus tselekedék, mint sem amásik ortzát is mutatni, a melyet haragbol is meg tselekedheti valaki. akülsö békeséges türés haszontalan valo. a szivbéli kegyeség, és tsendeség nélkül.
K Mitöl vagyon, hogy akristus halgatásban marada a midön vádolák, és meg szóllala, hogy meg bizonyittsa hogy ö volna a kristus az Istennek Fia?
F Meg akará mutatni tanitványinak, hogy mitsoda békeséges türésel, és mértekletes türésel. szenvedgyék, a midön. öket gyalázák. és igaságtalanul vádollyák, és hogy tartoznak meg felelni, a midön az igazságrol kel bizonyságot tenni, vagy a mikor az Isten tiszteletiben jár adolog, azért is mondgya a bölts, hogy ideje vagyon a szollásnak., és a halgatásnak., az ember, atest, és az indulat halgatásban légyen., de az igazságnak szollani kel., nagy vétek volna azt el
(II. Épistolák: 473)