K. kihez hasonlithattyuk mi pilátust aki azt kérdé az üdvezitötöl, mitsoda az igazság?
F El lehet mondani hogy ö jelenté az ollyan világiakot, akik oly idegenségel és kedvetlenségel tekintik az igazságot, mint ha a nem illetné öket, és mint ha. azö örökös sorsok azon nem állana, azt el mulattyák halgatni, vagy ha halgattyák is. de nem visgállyák, de söt attol. is tartanak, hogy meg üsmérjék. azért hogy meg ne háborittsa veszedelmes tsendeségeket, és meg ne mutassa köteleségeket, a melyért tartoznak ellene mondani az élet gyönyörüséginek, az ollyan hivataloknak, a mellyekre alkalmatlanok., és viszá adni ahamisan kereset joszágot, ezért is mondá tertulliánus, hogy az igazság idegen eföldön. és mindenüt ellenségre talál.
K. Miért hogy az ur nem akara tsudát tenni ahérodes udvarában.?
F Meg akará mutatni ennek a fejedelemnek aki tsudát akara látni,. hogy nem méltó az, az Isten tsudáit látni, a ki azt, tsak ahejában valo látásért kiványa, az Isten nem azért tészi atsudát, hogy kedvünket tölttse azzal. hanem hogy lelki épületünkre legyen, és hogy meg üsmértesse velünk avallásnak igazságit. és titkáit.
K. Miért mondá pilátusnak. hogy nem volna rajta hatalma, hogy ha onnét felyül nem adatott volna.?
F Azért hogy velünk el hitesse ezt az igazságot, hogy azok akik minket üldöznek, és velünk igaságtalanul bánnak. olyan eszközök. a kikel minket ostoroz az Isten., hogy meg tisztittson aszenvedés által, ha erös hittel hinnök ezt az igazságot. örömest adnok magunkot az ö rendelése alá. azt is meg üsmernök., valamint hogy ö nagy böltseségel éll, hatalmával., ugy minket sem ostoroz sohais valoságos ók nélkül.
K Mit jelente a, hogy Barabást eléb tevék a kristusnál.?
F Jelenté azt, a mint tselekesznek minden nap sokan akeresztyének közöt. akik egy alá valo haszonért, egy kis ideig tarto gyönyörüségért füsthöz hasonlo betsületért, meg vetik az örökös jókót., a mennyei gyönyörüséget. és azt a ditsöséget. melyet akristus igér azoknak kik ötet követik., egy szoval ahamis keresztyének eléb teszik barabást. akristusnál. sok féle képen mind azon
(II. Épistolák: 475)