avaloságos töredelmeségnek és szeretetnek, köny hullatását kellene azért botsátanunk. egy illyen szeretetének. rend kivül valo meg bízonyitása, egy ollyan Istennek ki mi érettünk halálra adgya magát, meg érdemli szivünknek egész szeretetét. és e. nem elégséges óké arra, hogy meg lágyittsa a mi kö sziveinket. és hus szivé valtaztassa? jaj annak. kinek szive meg nem esik, és aki a keménységben. és idegenységben meg marad.
K Mit kel tselekedni, hogy az Arimataeai josef példájára, birhasuk a kristus testét, és méltok lehesünk lako helyt adni néki szivünkben?
F 1. El kel kerülni agonoszok társaságát. hogy részt ne vegyünk hamiságokban, valamint ez a szent ember. aki reá nem álla az üdvezitö halálára.
2. Buzgoságban kel élni, és tsak a menyeit kel ohajtani, valamint josefröl mondgyák hogy igaz, és jó erköltsü ember vala. és hogy öis várja vala az Isten országát, és a Messiást.
3. Meg kel vetni az emberi tekéntetet, a midön az Isten ditsöségit. és hivatalunkot kel keresnünk, valamint josef. aki akristus tanitványának vallá magát lenni minden tartalék nélkül, noha nagy veszedelemben forga., hogy a kristus testének tiszteletet adhason.,
4. kérjük gyakorta és szorgalmatoságal. ezt a szenttséges testet, a mi üdveségünknek áldozattyát; de inkáb tselekedetinkel, és tiszta életünkel, mint sem szónkal., valamint josef aki mind addig kéré: valamég oda nem adák.
5. vegyük új szivünkben. azt a drágalátos szent testet a mely tiszta légyen a vétektöl; nyitva légyen Isten elött, és zárva a világ elött, valamint josef takará azt a szent testet fejér ruhában, és uj koporsoban tevé. melyet a kö sziklában vágot vala., és a melynek ajtaját egy nagy kövel bé zárá.
K Miképen beszéllének a sidok, a kristusrol halála után.?
F Tsalárdnak, és hitegetönek nevezik vala, ötet, noha ö azon igyekezik vala. hogy a hitre. az üdveségre vigye a népet, és az Évangyeliumi szent szokásokra, és tekélleteségre tanithassa tanitványit, meg bizonyitván küldetését, és tanitását, anyi sok tsudákal, és tselekedetekel, meg engedé pedig azt, hogy az ö ellenségí igy bánnyanak véle, azért hogy meg ne ijedgyenek azon, hogy ha sok idök mulva, tsalárdoknak. és hitegetöknek fogják nevezni azokot,
(II. Épistolák: 479)