mint ha nem volna. minden igyekezetit a menyei haza felé igazgassa, ahol örökösön fogunk lakni. hogy ha hüségel igyekezünk azon, hogy arra méltók lehessünk, álhatatosan vivén végben hivatalinkot. amenyei segittségel.
K. Hogy mondgya az Apostol hogy avaloságos keresztyének meg holtak. és élnek mind azon által?
F Mert meg holtak avilágnak. és a rosz kivánságoknak, a melyeket el hagyták, de élnek Isten elött, mert tsak ötet szeretik, és néki szentelik gondolattyokot, kivánsagokot, és tselekedeteket, és mindent ditsöségire forditanak. egy szóval azzal meg nem elégednek. hogy többé gonoszt nem tselekesznek, és a vétket nem szeretik, hanem minden gyönyörüségeket, és vigasságokot abban tarttyák, hogy jót tselekedgyenek, és az Istent hüségel szolgállyák. abban a rendben., a melyben helyheztette öket.
K Miért hija a keresztyéni életet, el rejtet életnek?
F Mert egy keresztyének belsö, és lelki életet kel élni, mert el vonnya magát, a menyiben lehet, és a hivatallya. rendi, azt néki meg engedi, a világiaknak társaságoktol., hogy szorosabban kaptsolhassa magát akristushoz.
K Az az élet mindenkor el rejtetett lészené.?
F El rejtetett lészen mind addig még eföldön élünk,, a hol veszedelemben lenne ha el nem rejtenék avilági szeretet elött, de ki terjesztetik avilágoságra, a midön akristus el fog jöni, akor a szentek véle lésznek aditsöségben, az az hogy ditsöséges fényeségben öltözteti öket, és hasonloká tészi öket magához. de hogy abban a ditsöségben hozája hasonlithassanak., szükséges szent János szerént hogy evilágon ollyanok legyünk. a mitsodás ö volt, és hasonlittsunk hozája szenvedésiben, a választattakot ez életben nem üsmérik, és meg vetik, valamint hogy ötet magat is meg vetették volt. mert nem láthattyák az ö valoságos nagyságokot, de akoron. egészen ki mutattyák magokot, abban a ki mondhatatlan boldogságban, a melyet munkájokért, és jó tselekedetekért. meg érdemlették
K Annak aditsöségnek reménsége mire kötelez minket?
F Arra kötelez., hogy valoságal fel támadgyunk akristusal. ki üzvén szivünkböl a világhoz, és a teremtet állatokhoz valo szeretetett., és mennyei új életet élyünk. mivel aki még szereti a gyönyörüséget;
(II. Épistolák: 481)