fogyatkozását., tsak a kristushoz valo nagy szeretettel. hozhattyuk helyre.
K. Magyarázd meg nékünk, hogy mit jelentettek mind azok, a miket a mái Evangyéliumban olvasunk?
F 1. Az üdvezitö fel támadása., jele és formája a bünösök meg té- résinek, és meg igazulásinak. 2. az aszszonyok, kik a koporsohoz menének, jelentik az ollyan pásztorokot, akik a bünösököt mennek fel keresni. a kik is vétkeknek koporsojában feküsznek,. intvén öket arra., hogy a valoságos meg térésel abbol ki kellyenek. 3. ezeknek az aszszonyoknak tehetetlenségek arra, hogy a követ el vegyék. a koporso elöl, és az Angyalnak segittsége a melyre szükségek vala hogy a követ el vegye. jelentik apásztoroknak, és a gyontato papoknak. tehetetlenségeket hogy a bünösököt meg térithesék. hogy ha tsak a kegyelem, kö sziveket meg nem töri., és utat nem nyit, az Isten igéjének, a melyet ök hirdetik. 4. a föld indulás jelenti, a haláltol és a pokoltol valo félelmet. és ijedséget, a melyeket az Isten adgya a bünösök szivében., hogy magokban térjenek, 5. az Angyal aki a követ el hengeritté jelenti az Istennek láthatatlan minden ható erejét, a ki meg gyözi az ember szivének keménységit.
K kire lehet szabni. az Angyaloknak. biztato szavait. mondván az aszszonyoknak. ne félyetek, ti, mert tudom hogy a Jésust keresitek, aki meg feszitetett.?
F Lehet az ollyan pásztorokra, és papokra, kik a bünösök meg térésekben, tsak a kristus ditsöségit keresik. akik mást abban nem tekintenek. hanem hogy imádságokal kegyelmet nyervén, a lelkekben., ugyan azokban fel is támaszthassák akristust, az illyen pásztorok remélhetik hogy az Isten meg áldgya munkájokot.
K Mit jelentnek ezek a szók. nintsen it fel támadot?
F Azt jelentik. hogy a bünös addig valoságosan fel nem támadot és meg nem tért. valamég vétkeinek koporsojábol ki nem kél, és ellene nem mond meg rögzöt szokásinak. a világi gyönyörüségeknek, a fösvénységnek., a melyekben el volt temetve, az ö lelke. ugy hogy, hadd mondhassa el. mind azokrol a vétkekröl. a melyekben volt. nintsen it. fel támadot.
K A kristus miért hivá az Apostolokot attyafiainak?
(II. Épistolák: 483)