lészen ez, mert férfiat nem üsmérek és felelvén az Angyal mondá néki, a szent Lélek szál te reád és amagasság bélinek ereje meg árnyékoz téged, és azért a szent is mely te tölled születtetik, Isten Fiának hivattatik. és imé Ersébet, ate rokonod ö is Fiat fogadot, vénségében és ez, hatodik holnapja annak., a ki magtalannak hivattatik. mert nem lészen az Istennél lehetetlen semmi ige, mondá pedig Mária,, imé az ur szolgáloja., légyen nékem ate igéd szerént.

Magyarázat

K. Miért akará az Isten. hogy a Boldogságos szüz ferfihoz menne., holot mindenkor szüzen kelleték maradni. és mehiben fogadni Fiát, a szent léleknek munkája által.?

F 1. Mert az emberek, nem könnyen adván hitelt annak a nagy titoknak, hogy egy szüz Anya lehesen, meg maradván szüzeségiben, azon ök. meg botránkoztanak volna, és vétkesnek tartották volna lenni,, apedig tellyeségel szükséges volt. hogy az ö betsülete tiszta, és makula nélkül valo légyen. 2 mert az is szükséges volt., hogy a kristus tsuda tételeivel, ollyan hatalmat nyerjen. az emberek elött, hogy meg üsmértesse vélek Istenségit, és az által ök lassanként. az Annya szüzeségit is higyék., ugy az ö meg testesülésinek, és születésinek titkait is. mivel az Isten gráditsonként akará fellyeb. fellyeb vinni a hitre. 3 mert el akará rejteni az ördög elöt Fianak tsudálatos születésit; hogy meg gátollya hamiságát. ennek az üdveségünk ellenséginek., aki minden erejével azon lett volna hogy akadályokot támaszthasson, 4. végtire az Isten Fiának meg testesülese. az alázatosságnak titka, ugyan azért is akará el fedezni nagyságát, és Istenségit egy ideig, az Annya házaságának fedelével., magát elegyitvén. atöbb rend szerént valo gyermekekhez.

K Mi okért ada még ferjet Isten a Boldogságos szüznek,

F Azért hogy az ö férje bizonysága, és örizöje lenne szüzeségének, hogy tselédes. gazda, és akis Jésusnak Attya helyet lenne.

K Miért akará Isten, hogy egy szegény mester emberhez menne,?

F Azért hogy meg szégyenittse, az emberek kevélységit. akik oly igen kivánnyák a világi nagyságot, és betsületet. meg akarván nékik

(II. Épistolák: 492)


Előző oldal | Következő oldal