akristus, részesülvén abban a nagy áldozatban, a melyben magát ajánlya érettünk. az ö Attyának, és magát adgya nékünk eledelül: ki tisztulunk akor, a régi kovászbol; a midön el hagyuk ateremtett állatokot, akiket szerettük, meg zabolázuk rosz indulatinkot. lelkünknek betegségit a penitentziával meg gyogyittyuk, és ki vettyük szivünkböl mind azt, valami még ótt meg maradot. a véteknek meg romlásából.
K Hogy lehet új tésztáknak lennünk?
F ugy hogy öltözünk az új emberben., a ki is a kristus, az ö akarattyát, és tanitását kövessük, és azö lelkében éllyünk, ugy hogy ennek a szonak Pascha, magyarázattya szerént, mely által menetelt tészen, ami husvétunk, által menetele légyen avétekböl, az igasságra, a magunkhoz valo szeretetnek., az Isteni szeretetre, az Ádám életyéböl, a kristus életére, ez idegen földröl. a Mennyei hazánkban.
K Mit kiván még töllünk az Apostol., hogy jól szentelhessük a husvétot?
F Azt kivánnya, hogy azt. ne agonoszságnak, se ne az álnokságnak kovászával tisztellyük., hanem a tisztaságnak, és az igazságnak. kovásztalan kenyerével, az az, tiszta penitentzia tarto szivel, és Istenhez ragaszkodo igaz szeretettel. az illyen tisztaság nem tsak husvétban szükséges. hanem minden idökben, mert a keresztyéni élet. szüntelen valo husvét, és egy keresztyének szüntelen kel részesülni. a fel támadot kristusnak új életében. a mely más képen meg nem lehet, hogy ha tsak szüntelen ellene nem mondunk az ó ember rosz indulatinak, és szüntelen nem nevekedünk az Isteni szeretetben, a melynek végig kel tartani.
K. Ez a tisztaságban valo létel. a melyre int az Apostol parantsolaté.?
F A nem parantsolat hogy még kezdettöl fogvást, mindenkor abban atekélletes tisztaságban legyünk, és minden motsok, és fogyatkozás nélkül, mert alehetetlen, hanem, arra int, hogy minden erönkböl azon legyünk, hogy hová továb tisztábbak lehesünk, és minden nap igyekezünk atekélletes tisztaságra, ebben ez életben azt el nem érhettyük, hogy oly tiszták legyünk, hogy már nagyobat nem lehetne kivánni, de azzal tartozunk, hogy minden tehettségünkböl igyekezünk azt el érni, hogy el hagyuk azokot a fogyatkozásokot, melyek elönkben
(II. Épistolák: 500)