szenvedésiröl, halálárol, és fel támadásárol, ugy annyira hogy akik öket láttyák., meg emlékezenek azokrol. a miket ö tselekedet. és tanitott. eszerént tésznek rolla vallást az emberek elött. a Martyrok, vérek ki ontásával tettek vallást., az ö tanitásának igasságárol. és életének szenttségéröl; a keresztyének is tartoznak mostanában mindent el veszteni, és szenvedni, az Évangyéliumért. hogy ha, a szükséges.
K A kristus fel támadása után., miért nem mutatá meg magát, az egész népnek?
F Mert avilág az ö ellensége lévén; részt nem vett az ö szenvedö életében, méltatlan vala tehát arrais hogy részesüllyön. az ö fel támadásának titkában, és az ö új életében. meg mutatá magát baratinak, akiknek hirdetni kelleték a mit láttak, meg fogja még magát mutatni. az örökké valoságban, azoknak, kik szeretettel engedelmeskedtek néki, és reszelteti is öket, ditsöségében, mert részt vettek volt. szenvedéseiben.
K. A hiveknek. mitsoda elmével kel tekénteni., azt a szabadságot. melyet a kristus vett mint ember, hogy meg itélhesse. az eleveneket, és aholtakot?
F Félelemel kel nékik tekénteni. az ö itéletit; és erre valo nézve. idején kel ahoz készülni. hogy ötet kövessék, hüségel. és az ö elettyek, hasonlittson az ö életéhez, el kerülven szorgalmatoságal. mind azt, valami nékik nem tetzhetnék, és valami haragjában ejthetné öket, nagy vétkes vak meröség volna, meg boszontani abirót, és meg bántani azt, akinek kezében vagyon a mi örökös sorsunk. valamint tselekesznek mind azok, akik meg vetik a kristusnak szegénységit, alázatoságát, és az ö Évangyéliumának igazságit.
K. Mitsoda gondolatban kel lennünk a midön láttyuk hogy a proféták bizonyságot tésznek, akristusrol.?
F Arra abizonyságra valo nézve, el kel magunkal hitetnünk, hogy mindent, valamit tselekedet, szenvedet, és tanitot, ígaz, és azt bé kel tellyeségel vennünk, hogy ö az Isten Fia, az Attyához hasonlo, és véle egy Isten, valamint ezt maga meg mondotta, és meg bizonyitotta annyi sok tsudákal, és szenttséges életével; és mind ezek, egészen meg egyeznek azokal; a miket ö felölle mondottak a proféták, meg testesülése
(II. Épistolák: 503)