adná. mint a melyet éreztek ezek atanitványok., az ö társaságában. noha ök azt nem tudták.
K. Miképpen gondolkodának. a kristus fel támadásárol.?
F Ugy anyira meg háborodtak vala, az ö halálán. hogy ámbár még elöre meg mondotta volna is nékik harmad napján valo fel támadását, mind azon által, ugyan azon a napon kezdének meg tsökeni, az iránt valo reménségben. ugyan, ez is történik sok olyan keresztyénekel. a kik nyughatatlanságbol., és az elmének gyengeségéböl. azt gondollyák hogy egészen oda vannak, amidön valamely keserves állapotban esnek, ugy tettzik mint ha az Isten uttyait akarnák igazgatni, a midön azok ellenkeznek szándekjokal,, és tanátsok szerént rendelni akarattyát, holot tellyeségel el kel azt magunkal hitetnünk, hogy az ollyan állapotban valo létünket, az Isten tsak azért engedi., hogy meg probállya hitünket, hogy könyörgésink buzgobbak legyenek, és hogy reméllyük reménség felet is, hogy ollyan formában tellyesiti bé akarattyát, a mely Anyaszent egyházának, és szolgainak hasznokra lészen, hidgyük tehát erös hittel, hogy minden meg lett, és leendö dolgoknak, ura az Isten, semmi az ö rendelése, és engedelme nélkül, nem történik; hogy a roszat., vagy a nyomoruságot, az ö választatinak üdveségekért, és a maga ditsöségiért engedi meg, és hogy egy szoval., minden jóvokra fordul azoknak, kik ötet szeretik.
K. Az Isten Fia tilttya nékünk hogy felebarátunkot bolondnak mondgyuk. mitöl vagyon tehát, hogy tanitványit balgatagoknak nevezi?
F Az üdvezitö ezt a szót bolond, vagy balgatag. nem magát a szót kárhoztattya, hanem, a haragot. és a mérget, a melyel azt mondgyuk felebarátunknak, gyalázattyára, az ollyan szók melyek gyalázatosoknak tettzenek. már nem azok. mondgya szent Agoston., a midön. a felebaráti szeretet mondattya azokot, ezen indulatbol. mondá az üdvezitö a tanitványinak hogy balgatagok, meg akarván vélek éreztetni hogy kitsiny hitüek, és hogy magokban szállanának, az illyen orvoságokal kel némelykor élnünk., hogy meg gyogyithasuk az Atyánk Fia lelki sebeit, fö képen, hogy ha valamiben felyül haladgyuk ötet. és
(II. Épistolák: 506)