mivel a pisidiai Antiochiában lévö sidok káromlásal meg vetvén az Isten igéjit. szent pál. és szent Barnabás. vakságokban hagyván öket. a pogányokhoz vívék, act. 13. 45. 46.
K Vannaké olyan keresztyének, kik valamint a sidok, nem akarják az üdveségnek igéjit bé venni,?
F Igen is sokan vannak ollyanok, kik inkáb szeretik meg romlot sziveket követni. mint sem bé venni azokot az Évangyéliumi tanitásokot. a mellyeket nékik hirdetnek, az ur szolgai, noha tsak azoknak lésznek azok üdveségesek, akik azokot szeretettel követik. kiki maga tettzése szerént valo tudományt tsinál magának, és ugy magyaráza az Évangyéliumot, hogy kedvezen rosz hajlandoságának, egy fösvény, gyülöli a keresztyéni szegénységet, és az adakozást, egy kevély és egy nagyra vágyó. az alázatoságot, egy kényes, és egy torkos, a penitentziát, és a szenvedést, egyik is ezek közül; nem szereti halgatni az ollan igazságot. a mely ellenkezik rosz kivánságokal. és mindenik azt mondgya szivében, valamint egy profétánál olvasuk, szollyatok nékünk kedves dolgokot, lássatok nékünk tévelygéseket; vegyétek el töllem az utat; térittsétek el tölem. az ösvényt, szünnyék meg, a mi ortzánk elött. az Izrael szente. Isa. 30. 10. 11.
K. Mitsoda értelemel mondgya szent pál. hogy a sidok bé tellyesitették aproféták mondásit., halálra itélvén akristust?
F Mert a proféták meg jövendölték vala, hogy a sidok meg ölik ötet., ez igy lévén, az Isten engedelméböl a mi hitünk meg erösitésére vált, az ö hitlenségek, mivel valamit mondottak volt., a meg lett, az ö jövendölések bé tellyesedet. és abban, semit nem lehet kételkedni, hogy akit meg vetettek, és halálra itélték, hogy a ne lenne, a meg igért Messiás, és a meg váltó, ebböl a következik; hogy valamit a Messiás tanittot, a tekélletes igazság.
K kitsodák azok, akiknek bizonyságokal. akarja meg bizonyitani szent pál akristus fel támadását?
F Azok az Apostolok, és a tanitványok, akik ötet üsmérvén, véle lakván, és társalkodván, meg nem tsalhaták magokot. ezek a bizonyságok, akikhez küldi a sidokot, hogy meg tanullyák. töllök az igazságot,
(II. Épistolák: 510)