mind azt, valamivel tartozunk felebaratunknak, és az Isteneség azt, a mivel tartozunk az Istennek,
K Hogy kel mértékleteségben élni?
F Ugy hogy, el kel a szivünket vonni ateremtet állatoktol. és szükségért élni azokal, ez életben elsem lehetünk azok nélkül, az Isten meg engedi hogy azokal éllyünk, de szükségböl, vigyázunk az Istenre, és az ö Ditsöségére, és fordittsuk a mi magunk meg szentelésire, a világi dolgokon, a melyek környül vésznek minket. ugy kel által menni, hogy az örökké valokat el ne felejttsük, mert noha az Isten meg enged is némely dolgokot, de azt nem engedi hogy azokal élyenek, azaz, hogy a szivet azokhoz kaptsollyák., és hogy azokot, magokért szeresék, azokot ugy tekintvén. mint utolso végeket.
K. Hogy kel igazságal élni?
F ugy hogy meg adgyuk mindennek a mivel tartozunk, szent pál szerént, az adot. akinek adoval tartozunk, a tiszteletet, akinek tiszteletel., a szeretetet pedig mindennek, mert tartozunk mindeneket szeretni, mindenkor; és minden idöben, a szegényeknek adni Istenért a szükségen felyül valot, és kel tenni az ö szükségekröl; azirgalmaságnak tselekedetivel kel lenni mindenekhez, testi, vagy lelki képen, vagy akár mely modon. a mi tehettségünk szerént., egy szoval. a mi állapotunk, és az Isten rendelése szerént, tegyük mind azokot a jókot felebaratunkal, a melyeket kivánnok, hogy velünk tselekednék, és ne tegyük másal azt a gonoszt, a mellyet nem akarnok hogy velünk tenné. igy lehet tehát igazságal élni.
K. Hogy kel Istenesen élni?
F végben kel azt vinni. a mivel Istennek tartozunk, ötet imádni kell. néki könyörögni, néki engedelmeskedni, hálákot kel néki adni azokért a jókért a melyeket vettünk ö tölle, minden idöben és minden helyen kel ötet imádni nagy alázatoságal. szivesen kel ötet szeretni mindenben, és mindenek felet, kérni kel ötet szüntelen valo suhajtásal., bizodalomal. buzgoságal, alázatoságal. és álhatatoságal. engedelmeskedni kel néki gyorsaságal alázatoságal., örömel, akár mit parantsolyon, hálákot kel néki adni mindenekben. a nyomoruságban, boldogságban. agonoszért, valamint ajóért, mert mindent javokra fordit azoknak, kik ötet szeretik, és akiket szenttségre hivut, el végezése szerént, az ember egészen az Istené, lelke, teste,
(II. Épistolák: 52)