azon. hogy magunkot mindentöl el vonyuk, és avilág szélvészes tengerében ohajtani azt a partot ahol vár minket, hogy bé tölttsön az örokös boldogságal.
HUSVÉT HETIN VALÓ TSÖTÖRTÖKÖN
Imádság
oh’ Istenünk aki anyi féle nemzetet meg egyesitettél. ate nevednek vallásában, adgyad hogy a kik ujjonnan születnek a kereszttségben, tsak egy hitek légyen lelkekben. és egy buzgoságok tselekedetekben a mi urunk. J. k.
Epistola.
act. apos. 8. 26.
Az ur Angyala szolla filepnek mondván. kely fel és meny Del felé, az utra mely alá megyen Jérusálemböl Gázaba, ez puszta, és fel kelvén, el mene, és imé egy szeretsen férfiu. fö komornyikja kándatzesnek, a szeretsenek királynéjának, ki minden kintsével bir vala. jött vala Jérusalemben imádkozni, és viszá tér vala az ö szekerében, és Isaiás profétát olvasa vala. mondá pedig alélek filepnek, járuly elö, és meny a szekér mellé, oda futván filep hallá ötet Isaiás profétát olvasni, és mondá. véledé érteni a mit olvasz. ki mondá, hogy érthetném ha valaki meg nem magyarázza nékem, és kéré filepet, hogy hágna fel szekerében, az irásnak pedig helye melyet olvasot. ez vala, Mint a júh vitetet a halálra, és mint abárány az ötet nyirö elöt szó nélkül, ugy nem nyitotta meg azö száját, az alázatoságban el vétetett az ö itélete. az ö nemzésit ki beszélli meg, mert el vétetik a földröl az élete. mondá pedig akomornyik filepnek, kérlek tégedet kiröl mondgya ezt aproféta, magárolé, vagy másrol valakiröl, meg nyitván pedig filep a száját, és el kezdvén ez irásrol, hirdeté néki a Jésust, és midön mennének az uton. jutának egy vizhez, és mondá a komornyik, ihol a viz, mi gátol meg engem. hogy ne kereszteltessem mondá néki filep, ha hisz tellyes szivböl, meg lehet. ki felelé
(II. Épistolák: 521)