ezt lehet látni nem tsak anagy urak házainál, hanem még aközönséges renden lévöknél is. mind azon által azt láttyuk ennek atisztnek példájábol. hogy a keresztyéni buzgoságok, és köteleségek, nem ellenkeznek, anagy tiszttségekel. és méltoságokal.
K. Ez a nagy ur, miben foglalatoskodék uttyában?
F A profetiák olvasásában foglalatoskodék szekerében, és az Isten igéjével táplállya vala lelkét., ebböl ki tettzik, mitsoda nagy okból jovallyák vala a szent Atyák a hiveknek, a szent könyveknek olvasását a mely olvasás, aleg kedveseb gyönyörüségeknek kellene lenni, valamint a Makabaeusoknak vala, minékünk a szent könyvek mondák minden vigasztalásink 1 Mak. 12. 9. mi it a szent irást, egy nagy tisztnek kezében láttyuk. aki azt olvassa, és uttyában arrol elmélkedik., ámbár azt jól ne érttseis, ez a példa sok keresztyéneket fog kárhoztatni, ö azt meg vallá hogy nem értené a mit olvasna, de az Isten hozája küldé filepet, a ki néki meg magyarázá, és egyszers mind akristusrol valo üsmerettséget is adván néki, a keresztyénségre hozá, emeg mutattya, hogy azt nem lehet kivánni hogy magunktol, és segittség nélkül meg érthessük aszent irásban némely nehéz és homályos dolgokot, hanem az Anyaszent egyházhoz, a szent Atyákhoz, a pásztorokhoz. és értelmes emberekhez kel folyamodni, és magunkot meg alázni értetlenséginkért ugyan ezen okbol nem akará az Isten, hogy az ö igéje világos és könyü értelmü lenne, azért hogy alázatosok legyünk, és amások értelmekjétöl fügjünk, és ollyan engedelmesek legyünk, a mint illik a kristus tanitványihoz
K. Mit kel tehát tselekedni, hogy haszonal lehesen olvasni azt az Isteni igét?
F követnünk kel ezt a szeretsent; olvasuk azt figyelmeteségel, engedelmes, és alázatos szivel. elmével, kövessük az igazságokot melyek vilagosok, azért hogy értelmit vehesük azoknak, a melyek homályosok, folyamodgyunk ollyanokhoz. kik valoságos értelmét adhassák azoknak, mivel az Isten különösön meg vilagosittya azokot kik minket oktatnak.
K Mire fordittá ez a szeretsen a világositást, és a kristusban valo hitet, melyeket vett szent filep által.
(II. Épistolák: 523)