Magyarázat
K. Honnét vagyon, hogy az ur elsöben Maria magdolnának jelenék meg, akinek ugy tettzik hogy a hite nem vala tekélletes.?
F Mert ö nagy szeretettel vala, és nagy ohajtásal kiváná birni az urat, a ki nem abeszédet. hanem a szivet tekénti, az ollyan félelmek melyek anagy szeretettöl származnak, ö elötte sokal kedvesebbek. mint sem az ollyan tsendes elme mely szeretet nélkül vagyon. a nyughatatlanság a melyben vagyon. és amely nem engedi hogy nyugodalomban legyen. még az urat fel nem talállya, a nékünk nagy példánkra lehet., és ebböl meg láthattyuk hogy a midön az ördög meg foszt minket a vétekért valo nyugodalomtol. akor békeségünk. se vigasztalásunk nem lehet, még azt fel nem talállyuk
K Miképen keresé Magdolna akristust?
F sirva keresé, és kéré azt. akit kertésznek gondolá lenni, hogy mondaná meg hol volna, ö pedig azt nem tudá hogy a kristustol magátol tudakozodnék a kristusról., e szerént kel egy bünösnek kesergeni, ha akarja hogy ötet meg találhasa. köny hullatásokot kel Isten elött hinteni., de ugy mint magdolna, szeretetböl, a siráshoz buzgo könyörgést kel tenni, az üdvezitö szolgaihoz kel folyamodni., és töllök, meg tanulni hogy mint kel ötet keresni. és mi formában lehet meg találni, ez ollyan kegyelem. a melyet azok nyerik meg. akik könyörögnek. de nem hideg, se nem ideíg tarto könyörgésel., hanem buzgo, és állando könyörgésel. valamint magdolna.
K. Mit mondasz még arrol abuzgoságrol a mellyel keresé az üdvezitöt?
F Azt mondom hogy ollyan nagy szorgalmatoságban. és nyughatatlanságban vala, hogy tsak az üdvezitöre fügeszté elméjit. nem figyelmezvén, se az örzökre, se az éttzákának idejére, se az Angyalokra a kiket láta, és a kikel beszéllet, abenne valo nagy szeretet vezérelé, és tsak a fel feszitetet kristus vala elméjiben. e nagy példa egy penitentzia tarto bünösnek, a melyböl meg tanulhattya, hogy tsak egyedül a meg feszitetet kristust kel keresni, fel feszitvén maga magát, rosz kivánságival együt szent pál mondása szerént, de keresni kel ötet tselekedetivel., alamisnálkodásival., és minden féle modon., a mi rendéhez illik, példának okáért, a szegényeket meg látogassa házoknál, vagy az ispotályban., a keseredetteket, betegeket,
(II. Épistolák: 525)