városábol, Judaeába, a David varosába, mely Bethlehemnek hivatatik,. mivel hogy a Dávid házábol, és nemzetségéböl vala, hogy bé vallaná magát Máriával. önéki jegyeztetet nehezkes feleségivel, lön pedig midön ót volnának. bé telének a napok hogy szülne, És szülé az ö Elsö szülöt Fiát, és bé takará ötet, polákban, és a jászolban fekteté,, mert nem vala nékik helyek a szálláson. és pásztorok valának. azon tartományban. vigyázván és örizvén az éjeli vigyázásokat az ö nyájoknál, és imé az Ur Angyala meg állaték mellettek, és az Isten fényesége környül fogá öket, és nagy félelemel meg félemlének, és mondá nékik az Angyal, ne fellyetek, mert imé nagy örömet hirdetek néktek, mely lészen minden népeknek, mert születet ma néktek üdvezitö, ki az ur kristus, aDavid varosában, és ez nektek a jel, találtok egy kis gyermekecskét, polákban bé takarva, és a jászolyban helyheztetve, és mindgyárt lön az Angyalal menyei seregnek sokasága. Ditsérven az Istent. és mondván, Ditsöség magoságban az Istennek, és eföldön bekeség a jó akaratu embereknek.
Magyarázat.
K. Miért parantsolá Augustus CSászár. hogy mindenek be iratatnának ki ki az ö városaban.?
F Az Isteni rendelés mindeneket igazgatván., ezen az uton akará bé tölteni a profetiát. a mely szerént Bethlehemben. a Dávid városában kelleték születni a Messiásnak, azert hogy meg lehesén bizonyitani a pogányoknak. az ö magok leveleiben, hogy a kristus a proféták mondasi szerént, a David familiájábol volna, és hogy ö valoságal az a Messiás., a kit anyi száz esztendöktöl fogva vártanak.
K. Mire kel vigyázni a CSászárnak ezen parantsolattyában.?
F Azt meg láthattyuk abban; hogy egy pogány császár. munkálodik nem tudva, az Isten akarattyának végben menetelében, meg is mutattya ez, hogy a Fejdelmek szive, az ö kezében vagyon., ugy is fordittya azt,. amint néki tettzik, eszközül is veszi öket, akarattyának végben valo vitelére, azért hogy az jóknak kedvezen, vagy a gonoszokot meg büntesse. Augustus hogy bé iratatá az egész népet; nem egyébre vigyáza, hanem hogy eleget tenne kevélységének, vagy
(II. Épistolák: 54)