életet, ugy hogy kedvesen tekénthesen mi reánk, valamint a pasztorokra, alkalmatosoká tégyen rendelésének véghen vitelére.
K. Mitsoda hasznokra lön a Bethlehemhen lévö lakosoknak, a kristusnak közöttök valo születése, akinek születését hirdeték a pásztorok.?
F Nem hogy azt hasznokra forditották volna de az elöbbeni vakságokban meg maradának. se meg nem visgálák, se végire nem menének ilyen nagy hirnek. ebben jelenték azokot akeresztyéneket, a kik nem gondolván az üdveségel., el mulattyák az alkalmatoságokot., a szemek elött lévö igasságokra oktattatni magokat, ha jól meg visgálnák a világoságnak azt az elsö fényeségét. mely reájok süt, és követnék azt az utat melyet nyit nékik az Isten, egészen meg tanulhatnák az üdveséghez tartozando dolgokot. de a világi dolgokhoz valo ragaszkodások., el fordittyák öket. az üdveséges igaságoktol. és meg nem engedik hogy azokrol gondolkozanak. ettöl is vagyon hogy az Isteni intések meg nem hattyák öket, mivel az elméjek és a szivek más felé vannak fordulva, és hogy holtig valo tudatlanságban. vakságban., és meg átalkodásban maradnak, nem azért hogy modgyok nem volna arra, hanem ök mulattyák el a modot hüségtelenségekért, és meg romlásokal; és penitentzia tartatlanságokért, haragbol álló kintset gyüjtenek az utolso napra.
K. Mitsoda örömet hirdete az Angyal. apasztoroknak.?
F Lelki és valoságos örömet, a mely nem agyönyörüséget, se nem a világi gazdagságokot tekénti, hanem olyan üdvezitönek születésit, a ki meg szabaditani jött el az embereket, az ördögnek; és a véteknek rabságokbol., hogy nékik., az Isten Fiaihoz illendö valoságos szabadságot nyerhesen. és hogy érdemeseké tegye öket a Menyei örökségre
K Mitsoda külömbség vagyon. ezen öröm, és a világi öröm közöt?
F Tellyeségel külömbözik, mivel avilági öröm hamis. és tsalárd, tsak atsalando jokot tekénti, a mellyek akaratunk ellen is el hagynak minket., és a mellyek irtoztato üreségben, halálos keserüségben, azigazán valo joktol valo meg fosztásban, és meg orvosolhatatlan kétségben valo esésben ejtik az lelket, egy szoval azolyan öröm, a mely tsak az érzékenységben vagyon, mely a szivet el szárasztya, és a melyet a leg kiseb szomorusagis el. olttya, de viszontag az öröm, a melyet az Angyalok hirdetnek nékünk, és amelyet az üdvezitönk hozz nékünk születésekor, az aszivet egészen meg hattya,
(II. Épistolák: 56)