F Ha meg nem halgattyais mindenkor, a midön a bünösökért könyörögnek, nem azért, hogy könyörgések ö elötte kedves nem volna. hanem gyakorta azoknak fogyatkozásokért vagyon, akik az ö imádságokban ajánlyák magokot, mert nem viselik ugy magokot, hogy meg nyerhesék a mit nékik kérnek, nem kivánnyák meg változtatni életyeket, avétekre vivö alkalmatoságokban meg maradnak. el nem hagyák ragaszkodásokot., és rosz szoktatásokot, azon. nem munkálodnak, hogy meg gyözék rosz kivánságokot, magokon semmi eröszakot nem akarnak venni,
K Miért adgya szent Jakab az Illyés példáját elönkben a ki bé zárja az eget, hogy esöt ne hinttsen a földre, és azután fel nyittya, hogy az esö esék?
F Mert ez a példa, igen nagy hasznunkra vagyon, ha tudnánk azal élni. 1. tarthatunk attol. hogy a mi rut vétkeinkért. a szentek igasságot ne kérjenek Istentöl, ellenünk. és hogy bé ne zárják imádságokal. az Istennek kebelét elöttünk, és meg ne gátollyák, hogy a kegyelemnek esöjét hinttse háláadatlan szivünknek földgyében., 2. azt is meg tanulhattyuk abbol., hogy ha az Istennek, egy szolgájának. ollyan hathatos volt elötte imádsága, az egész Anyaszent egyháznak., aki suhajtoz és könyörög érettünk, imádsága hathatosab lészen., hogy nékünk irgalmaságot nyerjen, hogy ha mi is ö véle együt kérjük.
K Mit hágy nékünk szent Jakab az iránt. aki el tévelyedik az igazság uttyárol.?
F Azt hagya, igyekezünk azon., hogy viszá hozhasuk ez a köteleség. nem tsak az egyházi szolgákot tekénti, hanem mindnyájan ahiveket is, és az ollyannak veszedelmén mindennek kel szánakodni; akönyen valo hagyás ollyankor nagy vétek volna, szükséges tehát. hogy jó példánkal, intésünkel, imádságinkal., viszá hozuk atévelygésböl, és meg térésére valo kegyelmit kérjük Istennek, erre mindenek kötelesek, mivel annak lelkiért, akristus, mind vérit, mind életét adta, ha sok fáradságalis, de viszá kel ötet hozni az üdvözitönek.
K. Mitsoda jutalma vagyon annak, aki felebaráttyát segitti üdveségiben?
F. Szent Jakab azt mondgya, hogy aki meg téritti a bünöst, és ki veszi tévelygéséböl., meg szabadittya annak lelkét, és el fedezi a maga büneit, az az, hogy aki az attya fia üdveségin munkálodik, a
(II. Épistolák: 562)