ökk, örökös kárhozatnak büntetése alat nagyob buzgoságal. és szorgalmatoságal. imádkozni. de leg elsöben is azt kel. nagy fohászkodásal kérni; hogy az Isten ronttsa el irgalmaságábol a kötelet melyel avétekhez vannak kötetve, és utáltassa meg vélek avétket, hogy a szükségekre valo kegyelmet meg nyerhesék, mivel, valamég avétekhez valo szeretet uralkodik a szivben., addig az Isten irgalmaságinak kebele elöttök bé lesz zárva, és minden imádságok haszontalan
K. Mitsodásnak kel még lenni az imádságnak a melyre tanit minket akristus ebben a példa beszédben.?
F Elöször., valamint az az ember, aki ajó akarojának kapujára mégyen éttzaka, zörgetni. egyebet nem kérvén kenyérnél, a mely leg szükségeseb az élethez, ugy nékünk is nem kel egyebet kérni hanem a kegyelemnek kenyerét, mely a mi lelkünk eledele. és a mi alelkünk üdveségire, és az Isten ditsöségire szolgálhat. 2. valamint ö meg vallya alázatosan. hogy kenyere nintsen, nékünk is meg kel vallanunk szükségben valo létünket, 3. ö mind addig zörget., valamég alkalmatlanságára kénszerittetik jó akaroja fel kelni és adni néki amit kér, ugy nékünk is álhatatosan kel könyörögnünk, meg ne ütközünk ahalasztáson, és elne unnyuk avárakozást, ha szinte ugy tettzenék is. hogy meg vettettek.
K. Miben áll az alázatoság, amelyel kel imádkozni
F Abban hogy szivünkböl borullyunk le Isten elött, valamint egy koldus tselekeszik egy gazdag elött. akitöl alamisnát vár, el hitetvén magunkal, nyomoruságinkot, szegénységinket és hogy mitsoda nagy szükségünk vagyon. segittségire, ne bizunk amagunk erejében, se azt ne gondollyuk, hogy az Istennek szüksége vagyon reánk,
K. Mitsoda az az álhatatoság. amelyel kel imádkozni?
F Azal mint egy alkalmatlankodni kel, annak a jó akaronak, akihez folyamodunk sürgetö imádságinkal. és else botsásuk., valamint Jákób, valamég áldását nem adgya reánk, az illyen eröszakos alkalmatlankodás, kedves Isten elött, azért azal meg sem elégszik hogy kérjünk. hanem azt akarja, hogy ugy keresük kegyelmének kintsét, valamint az el veszet drága jószágot kerésik. és hogy mind addig zörgessünk.
(II. Épistolák: 565)