Apostoloknak, a szent lélek által, a kiket választot, fel véteték, kiknek meg is mutatta magát elevenen. szenvedése után sok bizonyságok által, negyven napig jelenvén nékik, szolván az Isten országárol; és együt évén. meg parantsolá nékik hogy jérusálemböl el ne mennének, hanem meg várnák az Atya ígéretit. melyet hallottátok. (ugy mond) az én számbol, mert jános vizzel keresztelt., ti pedig szent lélekkel kereszteltettek meg, nem sok napok után. azokáért akik egybe gyültek vala, kérdik vala ötet mondván. uram az idöben állatodé helyre az Izrael országát? mondá pedig nékik, nem ti dolgotok tudni az idöket, vagy az alkalmatoságokot, melyeket az Atya, a maga önnön hatalmában helyheztetett, hanem el veszitek erejét, a felyül reátok jövö szent Léleknek, és tanoim lesztek nékem Jerusálemben., és az egész Judaeában és samariában, és mind a föld végéig. és mikor ezeket mondotta volna, szemek láttára fel emelteték, és a felhö bé takará ötet, az ö szemek elöll, és mikor néznék ötet. az égben menni, imé két férfiu álla melléjek. fejér ruhákban, kik mondák, Gallilaéai férfiak, mit állatok az égben nézvén, ez a Jesus. a ki fel vétetett ti tölletek, az égbe, ugy jö el, a mint láttátok ötet az egbe menni.
Magyarázat
Mit mondasz ezekröl az elsö szokrol, elsö beszédem azokrol volt. a melyeket Jesus, tselekedni. és tanitani kezdet?
F Azt mondom hogy az üdvezitö, akinek egész élete nékünk bizonyos példánk lehet, az után tanitot minek utánna sokáig követte volna mind azt, valamire tanitotta az embereket és hogy minden maga viselése élö Evangyélium volt, harmintz esztendös koráig. nem predikállot, ollyan alázatos, alá valo és magános életet élt, a melyet tsak az Isten tudgya, és a mely meg mutattya hogy mit kel nékünk is tselekedni mind addig a még az Isten nem hi az egyházi szolgálatra, mind ez az idö. az Évangyélium predikálásának készületire volt, a mely predikállás kevés ideig tartott, ez örökös példája lehet azoknak, akiket az Isten az egyházi hivatalokra rendel, a melyekböl meg tanulhattyuk; miképen kel azokhoz készülni, nem sok az egész iffiuságot akereszttségnek ártatlanságában el tölteni, ajó
(II. Épistolák: 567)