midön még gyenge valaki, magánoson kel maradni, és várni az orát, a melyben teltzik Istennek eröt küldeni. mert a, mondgya szent Bernárd, igen nagy veszedelemben forog, aki magát szent szolgálatra hagya fel emeltetni, hogy ha nem tellyes Isteni szeretettel.. Jerm. 18. supr Cant hasonlonak kel lenni a tsorgo elöt valo valuhoz, a melyböl akor foly ki aviz mikor tele vagyon, és nem a tsatornához, a mely egészen ki önti a vizet. magának semit nem hágy.
K. Mit felel a kristus az Apostolinak. a midön azt kérdék hogy ha abban az idöben állittyaé helyre az Izrael országát?
F Meg feddé kérdésekröl, mondván. hogy nem azö dolgok meg tudni az idöket. és az alkalmatosagokot. mellyek az Attya hatalmában vannak, igen veszedelmes az Isten szándékit és a jövendöt visgálni. igen nagy tévelygése az elmének tsak avilági és a haszontalan dolgokban foglalni agondolatot., és azt fel nem emelni az örökös dolgokra. ahit által. a pedig nagy böltseség nem kivanni azt meg tudni a mit Isten el akart elöttünnk rejteni. el hitetvén magunkal., hogy a nem a mi üdveségünk hasznára valo; hanem a szükséges nékünk hogy éllyünk az igazságokal. melyeket ki nyilatkoztatot. és szabjuk azokhoz életünket.
K Mitöl vagyon hogy az Apostolok olyan nagy figyelmeteségel nézték az urat fel menni. még az után. is a midön már szemekel nem láthatták.?
F Mert igen nehéz vala nékik attol meg válni a kihez oly erösen voltak kaptsolva, hogy pediglen azt a testi ragaszkodást ki vegye elméjekböl. az Angyalát küldé hozájok, aki el fordittsa rolla testi szemeket, hogy tsak a hitnek szemeivel tekinttsék az után ötet, ugyan erre valo nézve is mondatá nékik, hogy a második el jövetelekor szemléllyék ötet. amikor el fog jöni mint biró, hogy meg büntesse. vagy meg jutalmaztassa az embereket. érdemek szerént. ebböl meg tanulhattyuk hogy szüntelen fel emellyük lelki szemeinket az ég felé. hogy ót szemléllyük akristust. az ö Attyának jóbján, és az ö kebelében. kövessük ötet szivünknek kivánságival. ót is imádgyuk ötet, várjuk az ö második el jövetelét, mondgyuk el gyakorta azt az imádságot,, a melyet maga hagyot, hogy jöjjön el az ö országa, hogy uralkodgyék bennünk kegyelme által, és mi is uralkodhassunk véle együt az örökké valoságban.
(II. Épistolák: 569)