magokot anyi veszedelemre; hogy rolla bizonyságot tegyenek, és az ö Evangyéliumát hirdessék. anyi sok számu népeknek., kik ellenségi valának az igazságnak, és a kiknek hatalmátol retteghettek. lehetet volnaé nékik mindent fel áldazni, söt még élettyeket is, hogy bizonyságot tegyenek egy ollyan emberöl. és annak vallását oltalmazák, aki vélek tsudát nem tétetett volna, noha meg igérte.
2. ollyat nem irhattak, hogy meg tsallyák a népet. mert 1. az egész világ tudgya, hogy ezek az elsö predikátori az Évangyéliumnak, egy ügyüek, tudatlanok, és hitelek nem volt, az illyenek nem alkalmatosak arra, hogy ollyat talállyanak fel, a melyet már anyi saeculumtol fogvást követik, ök minden tartozkodás nélkül az egész világ eleiben terjesztették gyengeségeket. hitetlenségeket., és fogyatkozásokot, illyen formában pedig el nem hitethették volna. a mit mondottak, vagy irtak hogy ha tsak anépet akarták volna meg tsalni. 2. azt nem merték volna mondani hogy tsudákot tesznek, se azt, hogy a tsuda tételnek, és a nyelveknek ajándekja, a hivek közül sokaknak adatot. hogy ha az igaz nem lett volna, de sött még nyilvánságos, mert könnyü lett volna öket atsalárdságban érni, 3. hogy ha azokot az ajándékokot az Apostolokban. és más hivekben valosággal nem látták volna, mindenek el hagyták volna öket, és senkit meg nem téritettek volna.
K Miképen kel tisztelni a menyben menö kristust?
F ugy hogy magunkot mindentöl el vonyuk, minden fösvénységtöl, kevélységtöl. nagyra vágyástol; gyönyörüségektöl emellyük fel az égben szivünket akristusal. és kövesük kivánságinkal, se a kevélység. se a nagyra vagyás, se a fösvénység, fel nem mennek véle az égben mondgya szent Agoston, legyünk nagy figyelmeteségel a mái napon azon szokra. melyeket minden nap mond a pap a népnek, emellyétek fel sziveteket, és felellyük igazságal, mi azokot fel emeltük. az urhoz, eszerént kel tehát szentelni a mái innepet, de ne ugy hogy tsak a mái napon emellyük fel szivünket. és holnap a földi dolgokra le függeszük.
ÁLDOZO TSÖTÖRTÖK UTÁN VALO VASÁRNAPON
Imádság
Adgyad mindenhato örök Isten hogy akaratinkot akaratod alá vessük. és a mi szivünk. valoságal imádgya szent Felségedet; a mi urunk J. k.
(II. Épistolák: 573)